1. rész

Végül belevágtam egy blogba az új történetemmel. Bár nem volt nagy az érdeklődés, de azért a pár emberért is érdemes megcsinálnom. Főleg az egyik barátom miatt kezdtem bele, aki csak itt lenne hajlandó elolvasni. Most meghoztam az első részt, ha tetszik iratkozzatok fel, ha elolvastátok, akkor pipáljatok és kommenteljetek.

A történet Angliában veszi kezdetét Doncaster városában. A futball stadion lelátója kezd megtelni, hiszen egy óra múlva kezdetét veszi a bajnoki meccs, ez az utolsó ebben az idényben, mert utána jön a nyári szünet, majd júliustól a felkészülési időszak. A lelátón ült egy göndör és egy szőke hajú fiú, akik beszélgettek.

-Vajon Eleanor hová lett? Azt mondta csak pisilni megy.

Kérdezte a göndör.

-Nem tudom, lehet közben rájött a szarás.

Válaszolta nevetve a szőke. Azonban a lány még fél óra múlva sem tért vissza, amikor már egy ideje ment a meccs.

-Lehet valami történt vele? Meg kéne keresnünk!

Aggódott érte a szőke, de a göndört nem igazán izgatta a lány.

-Mit kell ennyire aggódni? Biztos vagyok benne, hogy remekül szórakozik!

Nevetett egyet, a kis szőke meg csak értetlenül nézett rá.

-Mit nézel így? Mintha nem tudnád miről van szó!

-Valóban nem tudom. Miről maradtam le, kérlek meséld el!

-Időben megtudsz mindent, Niall!

-Oké, Harry! Ha te mondod, de én akkor is meg fogom keresni Eleanort!

Niall szemszöge

Elindultam megkeresni Eleanort, hiszen bármi történhetett vele. Harry nagyon felelőtlen, az ég világon semmi sem érdekli a nőkön és a bulikon kívül. Sokszor nem is tudom, hogyan lett ez a fickó az egyik legjobb barátom, mikor teljesen különbözünk. Otthagyva Harryt majdnem az egész stadiont körbe jártam, de Eleanor sehonnan sem akart előkerülni, még a telefonja sem csörgött. Na szép, gondoltam magamban! Mi van, ha elrabolták? Ilyen nincs. Nem hagyott nyugodni ez a gondolod, futottam ide-oda, mint a mérgezett egér és ekkor sikerült beleütköznöm egy öltönyös negyvenes pasiba. Séta bot is volt nála és cilindert viselt. Bizonyára egy 19. századbeli úriembernek tartja magát, vagy csupán azt képzeli, hogy most van farsang.

-Bocsánat! Nem látott erre egy göndör, barna, hosszú hajú lányt?

Miközben kérdezted, akkor tűnt fel, hogy Eleanor ezzel az úrral van. El sem tudtam képzelni mit akar tőle.

-Á, szóval itt vagy!

Odaléptem mellé, egy kicsit arrébb löktem az úriember utánzatot, aki csak meglepetten nézett engem.

-Igen, már mindenhol kerestelek titeket.

Még próbál hülyének nézni, mikor ezzel az úrral beszélgetett.

-Komolyan? Mit csinálsz ezzel a pasival?

Ekkor az úr közbelépett.

-Hagyd békén Eleanort! Van erre egy csomó csaj, miért pont az enyém kell neked?

Teljesen ledöbbentem ezen a mondaton. Eleanor megcsalja Louist? Mióta csinálja ezt? Harry tudott róla? Nagyon úgy tűnt, hogy a cinkosa volt ebben, mert a szavaiból erre lehetetett következtetni. Bizonyára erre gondolhatott az előbb. Tudta, hogy ezzel a férfival van, ezért sem aggódott érte. Most akkor kivel is játszadozik? Louissal vagy ezzel az úrral, vagy esetleg mindkettővel. Nem hagyom, hogy ezt tegye a barátommal, ezt sürgősen tisztázni kell, mielőtt nem lesz belőle nagyobb baj.

Eleanor szemszöge

Kimentünk Louis meccsére Harryvel és Niallal, de mivel John is itt lesz, tudjátok, ő a gazdag szeretőm, a bőre alatt is pénz van, így le kellett ráznom a fiúkat. Harryvel semmi gond nincs, hiszen ő tud rólam, és teljes egészében mellettem áll, fedez engem. Ha Niall megtudja, szerintem ő mésképp reagálna rá, mint Harry. Louisnak meg főleg nem szabad megtudnia, de hát ő nincs is a nézőtéren. Azt mondtam nekik, hogy pisilni megyek, közben Harryval egymásra kacsintottunk, hogy ez természetesen nem is igaz, csak Niall előtt ezt kellett mondani, hogy ne fogjon gyanút. Találkoztam Johnnal, ja és nem érdekel, hogy 45 éves, én meg csak 20, amíg a bőre alatt is pénz van. Ő azt is meg tudja adni nekem, amit Louis nem és ezerszer tapasztaltabb is. Rájöttem, hogy nekem az érett pasik az eseteim. Később igen csak meglepődtem, amikor megláttam Niallt, ekkor gyorsan bebújtam John mögé, hogy ne vegyen észre, de ennek a szerencsétlen szőke ír fiúnak sikerült beleütköznie a kedvesembe, ezáltal megpillantott engem is. Nem tehettem semmit, meg tudja ő is, már csak azon kellett imádkoznom, hogy ne szóljon Louisnak. Mert valójában még mindig szerettem őt, de kell John pénze is, így nem akarom egyikőjüket sem elveszíteni.

-Mit jelentsen ez, Eleanor? Ki ez az ember?

Kérdezte felháborodottan a szőke. Valamit hazudnom kell, de John meg nem tud Louisról. A fenébe is, most aztán szarban vagyok. Na, vajon hogyan mászok ki ebből. Csak az lehet a megoldás, hogy Niallt is bevonom a titkomba és hallgat ő is Louis előtt.

-Jaj, Niall! Remélem nem szólsz Louisnak!

-Ki az a Louis?

Szólt közbe mérgesen John. Na, ezt nem kellett volna. Teljesen zavarba jöttem, azt sem tudtam mit mondjak neki, de végül eszembe jutott valami.

-Hát, tudod John. Lehet, hogy még nem említettem, de Louis a tesóm és biztosan ellenezné a kapcsolatunkat.

Közben időnként Niallra néztem, aki igen furcsán néztem rá, már csak azon izgultam, hogy fogja be a száját, amit egyenlőre teljesített is.

-Értem. Semmi gond, kedvesem! Tudom milyenek a tesóm, megértelek, ha nem akarsz neki szólni. Na, de ez a szőke fickó kicsoda? És minek üti bele az orrát?

-Ő Louis egyik haverja, ezért nem érti ezt az egészet!

-Rendben van. Csak annyit szeretnék kérni tőle, hogy ne üsse bele az orrát a mi dolgunkba!

-Rendben van, itt sem vagyok már, uram!

Mondta utálatosan Niall, majd idegesen elhúzott, aminek nagyon örültem, de még nem lélegezhettem fel. Hálás voltam neki a hallgatásáért, de ki tudja meddig fogja csinálni és, hogy miket fog a fejemhez vágni. Ami a legfontosabb, hogy elmondja-e Louisnak? Mert ha igen, akkor nem állok jót magamért. Zaklatott lettem, bizonyára John is megérezte rajtam.

-Semmi baj, kicsim! Senki sem választhat el minket. Ne érdekeljen, mit szól a családod.

-Nem is tudnak róla, nem élném túl, ha valóban ellenezék a kapcsolatunkat.

Niall szemszöge

Nagyon mérges lettem Eleanorra. Nem ilyennek ismertem. Most komolyan egy pénzéhes szajha lett belőle, mert azt nem tudom elképzelni, hogy szereti ezt a vén embert, kizárólag csak a pénzéért van oda. Én tudom, hogy a szíve mélyén még mindig szereti Louist, de nem akarom, hogy így becsapja szegényt. Mi lesz ha kiderül. Nagyon szenvedni fog, pont ezt akarom elkerülni. Tudom, az lenne a helyes, ha még időben szólnék neki, de ezzel csak tönkretenném a barátom boldogságát és nagyon szomorú lenne. Ha meg hallgatok, akkor meg magamat érzem hibásnak, amiért elhallgatom előle az igazságot. Milyen barát az ilyen? Harry meg szégyelje magát, egy csöpp lelkiismeret sincs benne. Legalábbis nem ez látszik rajta. Visszamentem hozzá és ahogyan Eleanorra, rá is ugyanolyan mérges voltam. Ledobtam magam idegesen a székre, Harry meg a vállamra tette a kezét.

-Mi a baj, haver? Nem találtad meg a csajt?

-De! Épp az a baj, hogy megtaláltam és nem egyedül volt, te meg mindenről tudtál, véletlenül sem szóltál volna róla! Milyen barát vagy te, szegény Louis elől eltitkolsz egy ilyen dolgot?

Szinte már leordítottam szegénynek a fejét.

-Mi ütött beléd, haver?

-Az, hogy Eleanornak van egy negyvenes pénzes szeretője és te tudtál róla! Mióta van meg neki? Miért nem szóltál?

-Mit húzod fel magad ezen? Ez semmiség, te meg a bolhából elefántot csinálsz, szöszi! Te nem ismered elég jól Eleanort!

-Mire célzol ezzel? Ő egy tisztességes lány, de gondolom a pénz az ő fejét is elvette.

-Nem úgy van, ahogy gondolod! Majd időben mindent megtudsz, te kis szöszi!

Nevetett egyet. Megint mit titkolnak el? Komolyan nem értem ezt az egészet, azt hittem barátok vagyunk, de ezek szerint ő nem így tekint rám. Teljesen elkeseredtem és a meccs alatt hozzá sem szóltam Harryhez.

Louis szemszöge

Hamarosan kezdődik az utolsó bajnoki mérkőzés is, ami már tét nélküli. Végre bemutatkozhatok ennek köszönhetően a felnőtt csapatban is 20 évesen. Sajnos most csak a cserepadon kaptam helyet, de úgy volt, hogy majd a második félidő elején becserélnek. Vártam már azt a pillanatot, ami már egyre közelebb volt és egyszercsak az edző odahívott, majd bejelentették a cserét. Végre pályára léphettem a felnőtt csapatban, remélem jól fogok teljesíteni. Amikor kifutottam a pályára, első dolgom az volt, hogy felnézzek a lelátóra, hogy integessek Eleanornak, de a megbeszélt helyen csak Niallt és Harryt láttam. Integettem nekik, de csak a szőke viszonozta, Harry meg lehet nem is figyelt rám. Vajon hol lehet Eleanor? Azt beszéltük meg, hogy majd onnan integet, de sehol sem látom. Bár nem volt tétje a meccsnek, mégis izgultam egy kicsit. A mérkőzés végén az edző külön odajött hozzám és megdícsért, nagyon jól estek a szavai.

-Te egy klasszis játékos leszel, benned van a tehetség, de szükség van alázatra is! Ezt tanuld meg, fiam és tied lesz a világ!

-Mindent megteszek!

-Ez a beszéd, fiam! Belőled nagy focista lesz még!

Jártam külön edzésekre is és az edzések végén mindig ottmaradtam gyakorolni. Az álmom az, hogy az ország valamelyik top csapata leigazoljon, meg szeretnék a válogatottban is szerepelni, ahová persze nem könnyű bekerülni. Lezuhanyoztam, átöltöztem, majd kimentem, hogy köszöntsem a barátnőmet, se ő sehol, csak a két fiú.

-Eleanor? Hová lett?

Egymásra néztek, de semmit sem mondtak.

-Hol van Eleanor? Miért nem válaszoltok?

Kérdeztem kissé ingerülten.

-Nem tudjuk, azt mondta elmegy pisilni, de nem jött vissza!

Válaszolta Niall. Hihetetlen, ezek csak ülnek a nagy seggükön, véletlenül se indultak volna megkeresni, mikor bármi történhetett vele.

-És még ti nyugodtak vagytok? Hogy tehetitek ezt? Egy fiatal lányról van szó, bármi történhetett vele!

Míg én sík ideg voltam, ők ketten halál nyugodtak és ez az ami nagyon idegesített.

-Keressük meg! Nem megyek innen nélküle sehová!

-Jaj, Louis! Biztos, hogy elő fog kerülni, tud ő magára vigyázni.

Nyugatott Harry, de nem nagyon ment neki, mert szarrá aggódtam magam. Sosem tűnt még így el, a telefont sem vette fel.

-Nem lehettek ilyen felelőtlenek! Bár belőled kinézem, de Niall nem ilyen és most ő is nyugodt, csak tudnám miért. Vagy ti tudjátok hol van és eltitkoljátok!

Egyszercsak a tömegből előbukkant Eleanor, aki felém futott.

-Te meg hol a fenébe voltál? Miért nem szóltál? Már kezdtem megijedni, hogy történt veled valami!

-Ne haragudj, szerelmem! Csak találkoztam pár régi osztálytársammal és elment vele az idő.

Közben megölelt engem és nyomott egy csókot a számra.

-Semmi baj, kicsim, csak tudod mennyire aggódtam.

-Nem kell miért aggódnod, nincs semmi bajom!

-Most már nyugodt vagyok!

Indultunk hazafelé és amikor bementünk a házba, az első dolgom az volt, hogy köszöntsem a kis galambomat, Kevint. Igaz, hogy csak egy műanyag, de számomra olyan, mintha élne.

-Szia, Kevin! Nagyon jól sikerült ez a meccs, de csak a második félidőben álltam be! Az edző megdícsért és most nagyon boldog vagyok! Eleanor eltűnt egy kis időre, ideges is lettem, de szerencsére aztán biztonságban előkerült.

-Jól el vagy?

Ment el mellettem Niall, majd nevetett egyet. Senki sem ért meg engem, hogy szükségem van Kevin társaságára. Neki tényleg mindent elmondhatok.

Niall szemszöge

Louis már megint ahhoz a műanyag tárgyhoz beszél. Komolyan nem tudom felfogni, hogy az miért fontosabb, mint mi. Az csak egy élettelen figura, így persze, hogy nem pofázik neki vissza, ha esetleg hülyeséget csinál.

-Nem tudsz erről leszokni, Louis? Az csak egy tárgy! Nincsenek érzései!

-Te ezt nem érted! Ő a barátom!

Magához szorította azt a szart, teljesen be van dilizve ilyenkor.

-Te dilis vagy! Jó szórakozást!

Faképnél hagytam, mert nekem most Eleanorral kell beszélnem és nem lenne jó, ha Louis is meghallaná a társalgásunkat.

-Elmegyünk valamerre?

Kérdeztem.

-Tudom, már felkészültem arra a bizonyos fejmosásra, amit készülsz nekem adni.

-Akkor mégiscsak tisztában vagy vele, hogy hatalmas hibát követsz el. Menjünk el és beszéljük meg. Nyugi, nem akarlak összeszidni.

-Azt ajánlom is, mert nem szeretem, ha beleszólnak az életembe!

-Induljunk.

Sétáltunk céltalanul, közben meg faggattam, hogy mégis mi a célja, kivel szeretne maradni.

-Figyelj csak! Kérlek mondj el nekem mindent! Mi a terved? Tudod, hogy nem hitegethetsz egyszerre kettőt is? Louis vagy John?

-Nem tudom, ez tényleg nehéz választás. Mindkettőt nagyon szeretem!

Eleanor szemszöge

Hazudtam Niallnek, nem szerettem Johnt, csak a pénze érdekelt. A szerelmem tiszta szívemből Louisé és valóban nem érdemli meg, hogy ezt tegyem vele, mégis játszadozom vele, ahogy John-nal is. Hosszú távon nem mehet ez így, mert előbb utóbb mindenre fény derülne.

-Most komolyan beleszerettél ebbe a vénségbe? Baromira nem hozzád való!

-Igen, de olyan céltudatos ember, tudja mit miért csinál! És érett, erős egyéniség! Teljesen levett a lábamról.

-És Louis? Róla mi a véleményed?

-Te is tudod, hogy imádom, mert olyan kis aranyos. Ne kelljen többször elmondanom. Bocsi, de ennek a beszélgetésnek nem sok értelme van, különben is sietnem kell! Nektek is haza kell mennetek.

Én Louissal laktam, Niall és Harry meg valahol a szomszéd utcában, tehát nem voltak túl messze tőlünk. Ma este randim van, így nem alszom otthon, Louisnak meg ki kell találnom egy mesét, hogy ne gyanakodjon.

-Ma este elmegyek az egyik barátnőmhöz, nála alszom! Ugye nem baj?

-Persze, hogy nem! Itt lesz velem Kevin? Igaz, kis galambom.

Mosolyogtam, annyira aranyos, hogy ezt csinálja. Főleg ezért is imádtam. Összepakoltam a cuccaimat és elindultam. Mielőtt valaki azt hinné, Johnnal randizom, az hatalmasat téved. Harryhez mentem, hiszen vele alkalmanként összebújok. Nagyon jó az ágyban és ő is ezt gondolja rólam. Niall semmit sem sejt a kettőnk kapcsolatáról, Louis meg végképp nem.

-Hello béby! Csak csendesen, mert Niall még a konyhában van! Tudod, a törzshelyén!

-Ma az új szexi fehérneműmet vettem fel, te vagy az első, akinek megmutatom!

Elkezdtük lassan a kis akciónkat, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy valaki beront. Ki mást lett volna, mint Niall.