11. rész

Íme a következő rész, ha tetszett vagy nem, hagyj itt egy komit lécci. Köszi. A következő nem tudom mikor jön, talán a jövő héten valamikor, igazából nincs kitűzve időpont, amikor kész lesz.
Nyílt egy másik blogom, ami Louis köldökéről szól, ide kattintva megtaláljátok.

El Shaarawy szemszöge

Reggel, amikor felkeltem és tükörbe néztem, láttam, hogy a hajam szanaszét áll és így nem láthat meg senki, tehát gyorsan be kell lőnöm a tipikus El Shaarawy frizurát, amit sokan menőnek és egyedinek tartanak és már a szurkolók körében is láttam, hogy néhány kisebb vagy nagyobb gyerek lekoppintotta az én híres frizurámat. Meg is csináltam a hajam, megborotválkoztam, majd felöltöztem, ugyanis ma szabad nap van, nincs edzés és Mattia-val fogok lógni ma, aki tíz percen belül mindjárt itt van. Nem sokára kopogást hallottam, beengedtem a barátomat.

-Hová megyünk ma?

Kérdezte.

-Fogalmam sincs, majd kitaláljuk együtt.

-Tudod mire gondoltam, haver? Mi lenne, ha nem csak ketten mennénk?

-Kit akarsz meghívni? Nyugodtan hozhatod a barátaidat amúgy, engem nem zavarnak.

Válaszoltam, mondjuk örültem is neki, hogy egy nagyobb társasággal megyünk.

-Nem a haverjaimra gondoltam, hanem az angol srácra, legalább érezné, hogy valaki foglalkozik vele.

Közben beleittam a reggeli narancslevembe, de a hír hallatán kiköptem, mert rám jött a röhögő görcs.

-Tönkre akarod tenni ezt a csodálatos napot a társaságával? Ne csináld már!

-Most miért utálja mindenki? Ezért ilyen, mert mindenki sértegetni és ha elhívjuk, akkor örülni fog neki gondolom.

-Jó, legyen! De ha kellemetlen lesz a társasága, én kiosztom.

-Úgy legyen. Akkor fel is hívom.

Tárcsázta is, és igent mondott a találkára. Megbeszéltünk egy helyet és egy időpontot, ahol összefutunk vele.

Louis szemszöge

A telefoncsörgésre ébredtem fel, nem foglalkoztam hol vagyok, hanem azonnal felvettem. Mattia volt az, akivel még az első napon számot cseréltünk. Ő rendes volt velem, ezért elfogadtam a meghívását. Azt mondta, hogy a Fáraó is ott lesz, hát igen, ő El Shaarawy, csak az egyiptomi származása miatt ráragadt a fáraó becenév, mindenki így szólítja már. Mikor letettem a telefont, csak akkor döbbentem rá, hogy nincs rajtam egy takarón kívül semmi és Adam fekszik mellettem. A fenébe is, pedig megmondtam neki, hogy abba kell hagynunk ezt az egészet és csak azért is lefeküdtem vele már másodjára. Bár visszaemlékezve ez is csodálatos volt. Adam egy csodálatos meleg férfi, aki fel meri vállalni saját magát ellentétben velem és nem érdekli őt az emberek véleménye, miközben én meg azon paráztam, hogy talán kiderül a vele való kapcsolatom és mindenki hátat fordítana nekem. Ezek mellett meg ketté törne a futball karrierem és azon lennének, hogyan tudnának minél jobban kikészíteni. Ezért kell titokban maradnia, de Eleanorra szakítanom kell, mert már nem szeretem őt. Felkeltem az ágyból, gyorsan magamra kaptam a cuccaimat, Adam még aludt, nem is állt szándékomban felébreszteni, hanem gyorsan leléptem minden szó nélkül. Elmentem a megbeszélt helyre, ahol a két csapattársam már várt rám.

-Szia, végre itt vagy!

Mondta a Fáraó.

-Bocsi a késésért, csak még aludtam, amikor felhívtatok.

-Semmiség. Induljunk.

Kocsival voltak, azt akarták, hogy én üljek hátra, nem volt kifogásom ellene, így hát beültem oda.

-Hová megyünk?

Kérdeztem.

-Az állatkertbe.

Válaszolt Mattia, jó programnak bizonyult. Teljesen mindegy volt hová megyünk, már annak is örültem, hogy egyáltalán meghívtak magukkal, így már nem éreztem magam annyira elveszettnek, mint eddig. Eddig azt hittem mindenki utál engem, pedig ez nem így van, attól, hogy van egy pár ember, akiknek nem vagyok szimpatikus. Velük meg nem kell foglalkozni, vannak akik bírnak és ez a lényeg.

Nem sokára ott is voltunk, megvettük a belépőt és megnézegettük az állatokat. Nem éreztem magam annyira jól, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan elképzeltem. Ők ketten elvoltak egymással, én meg mintha ott se lettem volna, levegőnek néztek, ezért jobbnak láttam meghúzódni a háttérben, biztosan útban vagyok nekik és csak azért hívtak el, hogy ezt tegyék velem. Nevetségesnek éreztem magam, amiért besétáltam a csapdájukba, nem mentem már utánuk, mert nem vagyok kis pincsi kutya, aki oson utánuk, közben meg észre sem vesznek. Nem szóltam semmit és elmentem.

De Sciglio szemszöge

Elvoltunk az állatkertben, szinte csak a Fáraóval beszélgettem és fogalmam sincs, hogy Louis miért nem csatlakozott be, lehet nem tudott hozzá szólni a témáinkhoz, így inkább a háttérbe szorult. Mire észbe kaptam, addigra már nyoma veszett.

-Héj, Fáraó! Hol van az angol srác?

Kérdeztem a barátomat, mire ő is körbe nézett, de sehol sem volt már.

-Nem tudom, biztos elment. Ne foglalkozzunk vele!

-De elhívtuk és azt akartam, hogy ő is beilleszkedjen. Nem figyeltünk rá, azért ment el.

-Ez egy idióta, ne foglalkozz vele! Nem véletlenül utálja mindenki.

Talán igaza van, tényleg egy nehéz eset a fiú, ezért se foglalkozik vele senki. Nekem van túl jó szívem, hogy foglalkozni akartam vele, hogy ne érezze magát pocsékul, de ha szó nélkül lelép, azzal nem tud mit kezdeni az ember. Tényleg jobb, ha nem foglalkozunk vele. Kettős érzéseim támadtak vele kapcsolatban: egyszer egyetértettem a többiekkel, hogy egy idióta, aki azt se érdemli meg, hogy szóba kerüljön, máskor meg sajnáltam, amiért átéltem a helyzetét. Belegondoltam, hogy mi lenne, ha a helyében lennék, én is ugyanígy érezném magam: egy selejtnek, akire senki se kíváncsi. Szinte biztos voltam benne, hogy ezt érzi, tehát kötelességemnek éreztem felhívni.

-Mit csinálsz?

Kérdezte a Fáraó.

-Felhívom. Nagyon pocsékul érezheti magát. Biztos azért ment el, mert rá sem néztünk. El tudom képzelni, hogyan érezheti magát ilyenkor.

Louis szemszöge

Csörgött a telefonom, miközben gyalogoltam hazafelé, Mattia hívott, felvettem és közöltem vele, hogy hazajöttem.

-Mi bajod van?

Kérdezte.

-Szerinted? Rám se néz senki, mindenki csak szórakozik velem! Nem érdekel senki!

Lecsaptam, nagyon rosszul esett, hogy ezt csinálják velem. Biztosan nevetnek rajtam, de nem tud izgatni. Csak ekkor vettem észre, hogy tegnap óta volt egy csomó nem fogadott hívásom Eleanortól, Harrytól és Nialltól. Jut eszembe, semmilyen életjelet nem adtam magamról a meccs óta. Beléptem az ajtón, ekkor Harry és Niall tekintetével találkoztam, akik megdöbbenve néztek rám.

-Te meg hol voltál?

Kérdezték savanyúan.

-Egy barátomnál aludtam, már ezt se szabad?

Nem volt nálam egy darab táska sem, mivel azt a kocsiban hagytam, és gyalog jöttem haza, de hát most nem tudott ez nagyon izgatni.

-Neked meg mi bajod van? Nem a régi vagy, az tény!

Jelentette ki Harry, és igaza is van, csak sajnos nem akartam elismerni, még magamnak is nehezen ment.

-Inkább ti változtatok! Nem tudom mi bajotok van! És Eleanor? Sosem látni.

-Elment találkozni egy barátnőjével és leszar ő is téged. Nem foglalkozol vele és nagyon szarul esik neki. Üzeni, hogy elege van belőled.

Megvontam a vállam, nem tudott senki sem izgatni. Nem tudom mi van velem, mert tényleg más voltam régebben. Talán ez az undorító csapat változtatott meg ennyire? Vagy az, hogy beleszerettem egy férfibe? Esetleg mindkettő miatt? Elindultam a szobám felé, a műanyag galambom az ágyamban pihent, felvettem onnan és magamhoz öleltem. Nem sok hiányzott, hogy elsírjam magam.

Tíz percen belül valaki kopogtatott az ajtómon, ekkor gyorsan letöröltem a könnyeimet, Kevint a takaró alá dugtam.

-Ki az?

-Én vagyok az Harry! Bemehetek?

-Igen, persze!

Benyitott és leült mellém az ágyra, majd a kezét az enyémre helyezte, ami miatt furcsa érzésem támadt, magam sem tudtam, hogy mi ez, de amióta megláttam a meztelen hátsóját, teljesen össze vagyok kavarodva és még ott van Adam is, akit szeretek.

-Mi a baj?

Szemeiben aggódást véltem felfedezni, nem válaszoltam neki, csak mélyen a szemeibe néztem és ő is ezt tette, miközben várta, hogy megszólaljak.

-Sírtál? Látom, hogy sírtál, ne próbáld letagadni!

Nem tagadhattam, hiszen ő az aki a legjobban ismer, előle nem titkolhatok el semmit. Nagyon bizalmas barátok voltunk, de amióta Milánóba költöztem, egy kicsit eltávolodtunk egymástól.

-Ne mondd el senkinek!

Kértem.

-Jó, de mi a baj? Bántottak?

-Egy szaralak vagyok, Harry! Persze, hogy utálnak, nem hiába!

Nem mondhattam el neki, hogy beleszerettem egy srácba, csak kiröhögne és elveszteném az összes barátomat. A helyzet az, hogy Harry iránt sem vagyok közömbös, nagyon tetszik nekem, mint férfi. Gáz vagyok, ugye?

-Miért? Mit tettél, amiért megutált mindenki?

Szorosan magához ölelt, ami nagyon jól esett nekem, el sem akartam őt engedni. Nem mondtam neki semmit, hanem elbőgtem magam. Gyenge vagyok és sebezhető.

Harry szemszöge

Kötelességemnek éreztem, hogy megvigasztaljam Louist, mivel annyira látszik, hogy valami bántja a lelkét. Amikor megöleltem, annyira furcsán viselkedett: elkezdett sírni és el sem akart engedni. Annyira szorosan ölelt, hogy még levegőt is alig kaptam. Próbáltam leszedni magamról, de semmi esetre sem akart elengedni. Louis egyre furcsább. Felálltam az ágyról, hogy engedjen már el végre.

-Úristen! Mi a franc ütött beléd? Engedj már el!

Ellöktem magamtól, el akartam szaladni, de lefogott. Már kezdtem félni tőle. A pulcsimba temette az arcát és megállás nélkül sírt.

-Elvigyelek pszichológushoz?

Kérdeztem kissé keményebben, de semmi. A fenekemre tette a kezét és simogatni kezdte, ekkor én megfogtam és leszedtem onnan, mert nagyon zavaró volt már.

-Louis, neked elment az eszed! Majd szólj, ha lehiggadtál, mert ezt nem bírom tovább! Bocsánat!

Kimentem és rá csuktam az ajtót. Leültem Niall mellé a kanapéra, aki épp egy idióta rajzfilmet nézett, amin szakadott.

-Na mi volt?

Kíváncsiskodott, egy darabig gondolkoztam, hogy elmondjam-e neki. Nem hiszem, hogy Louis örülne neki, hiszen tudom, hogy milyen, viszont Niall is a barátunk.

-Semmi extra, Louis megőrült.

-Ezt meg hogy értsem?

-Sírt, miközben szorosan magához ölelt, aztán el sem akart engedni. Mostanában nagyon furcsán viselkedik.

-Ez tényleg furcsa.

-Azt mondogatja, hogy ő milyen szarember és ezért őt mindenki utálja.

-Ki kéne mennünk egy edzésre, hogy lássuk mi folyik ott.

-Egyetértek.

Eleanor szemszöge

El kell hódítanom Lucát, ma direkt a legszexisebb ruháimat vettem fel, hogy le se tudja venni rólam a szemét. Megbeszéltünk egy találkozót, bár az előző napi esetet nem felejtette el egy könnyen.

-Mi a fenét akarsz? Minek kellett találkoznom veled?

-Azt mondtad szóljak, ha egy kis kalandra vágyom!

Kihívóan viselkedtem, a melleimet is kitettem miatta és szemmel láthatóan folyamatosan oda pillantott, tehát ezt már sikerült elérnem.

-De a tegnapi viselkedésed felháborító volt!

-Nézd el nekem, kérlek!

Könyörögtem neki és csábítóan rámosolyogtam, aminek nem tudott ellenállni.

-Végül is te nem akartál bulizni!

Folytattam, mire beadta a derekát.

-Oké, elnézve! Akkor mit csináljunk?

-Menjünk el az állatkertbe!

-A kívánságod számomra parancs, hercegnőm!

Elmentünk az állatkertbe, azonban ott ismerősöket véltünk felfedezni: Luca két csapattársát, de szerencsére nem vett minket észre.

-Baj, ha észre vesznek minket?

-Hogy ne lenne baj? Te Louis nője vagy és nekem meg van családom!

Louis szemszöge

Nem bírtam tovább otthon maradni, kiszaladtam az utcára, nem érdekelt, hogy ott van Harry és Niall, akik csak értetlenül bámultak rám, miközben átszaladtam a nappalin, majd magam mögött erőteljesen becsaptam az ajtót. Elmentem egy újságos mellett, de ott megakadt valamin a szemem. A sport újság címlapján volt rólam egy kép, ahol épp kiadom a taccsot és ez a szöveg volt felette: „Louis Tomlinson a tegnapi meccsen rosszul lett, majd a pálya szélén kiadta a taccsot, miután ellenfele felrúgta a pályán és a térdét fájlalta”

Felháborító, most nagyon megalázva éreztem magam. Ha odamegyek megvásárolni, azonnal fel fog ismerni és ki is röhögnek, mivel a címlapon vagyok. Olyan gyorsan húztam el onnan a csíkot, amilyen gyorsan csak tudtam.

Harry szemszöge

Ma este bulizni volt kedvem, mivel Niallal egész nap otthon rohadtunk a tévé előtt.

-Menjünk már el bulizni!

Vetettem fel az ötletet.

-Louis hol van? Remélem nem esik semmi baja? Eleanor meg reggel óta nincs itthon. Lehet szeretője van!

-Szard le!

Mikor megérkeztünk, elfoglaltunk egy asztalt, majd rendeltünk magunknak piát. Először jól leisszuk magunkat, utána megyünk csak a táncparkettre. Amikor a pincér kihozta, csak én kezdtem el inni, Niall egy kortyot sem akart belőle lenyelni, így nekem adta. Táncolni se volt kedve, így egyedül mentem, gondoltam majd úgy is csatlakozik hozzám valami jó csaj. Majdnem így lett, mert végül egy harminc év körüli szőke hajú nővel táncoltam.