16. rész

Ismét meghoztam az új részt, amint látjátok mostanában gyakrabban jönnek a részek, mivel most nekem is több időm van és ihlet is van bővel, mert most épp jelenleg nagyon izgalmas résznél tartunk. Köszönöm az előzőhöz a komikat, a pipákat és a 20 feliratkozót. Ha ennél több jönne még, annak nagyon örülnék, meg persze ha minél több komi születne. Nem erőltetek senkit, mindenki úgy ír, ahogy tud, a kényszer kominak semmi értelme. Abbahagytam a dumát, nem húzom az agyatokat tovább a hülyeségeimmel, ja és a végéért megint bocsi.

Niall szemszöge

Benyitottam a fürdőszobába, de valami szörnyűséges látvány fogadott, ez felér egy tragédiával is akár. Louis a véres vízzel teli kádban feküdt eszméletlenül, sőt még a csempén is volt vérfoltok. Louis feje félig elmerült a vízben, a szája már bent volt, így sok vizet nyelhetett, azonban az orra még kint volt, ezért szerencsére levegőt még kapott, így még van esély, ha csak nem vérzett el. Mégis mi a fenét művel magával? Ekkor vettem észre a kád tövében a véres kést, bizonyára azzal sebesíthette meg saját magát. Kizárt, hogy bántotta volna valaki, hiszen senki sem jött be. Fogtam a telefonomat és milyen gyorsan csak tudtam, hívtam a mentőket. Utána értesítettem Harryt, hogy baj van.

-Harry, haza kell jönnöd!

-Hagyjál már!

-De Louis rosszul van!

-Ott vagy neki te, majd te ápolgatod! Van jobb dolgom is annál, mint, hogy vele foglalkozzak! Érted?

Rám csapta a telefont, nem tudja mekkora is a baj valójában, ezért inkább sms-ben értesítettem: „Nagy baj van, Louis öngyilkos akart lenni, felvágta az ereit és a véres kádban fekszik! Azonnal kihívtam a mentőket!”

Rámentem az elküld gombra és reméltem, hogy hamarosan reagálni fog a dologra, azért mégsem lehet ekkora szemét.

Nem sokára kiértek a mentők, én azonnal beengedtem őket és Louist kiemelték a kádból és megkértek külön, hogy ne engedjem le a véres vizet, mert értesítették a rendőrséget és nyomozni fognak, hogy megállapítsák, hogy gyilkossági vagy inkább öngyilkossági kísérlet volt-e. Szót fogadtam és még jó, hogy a késhez egyáltalán nem értem hozzá.

-Ugye még él?

Kérdeztem aggódva és pár könnycsepp elhagyta a szememet.

-Még igen, de azonnal kórházba kell vinnünk!

Elvitték, de nekem maradnom kellett és a rendőrség kiérkezéséig nem is takaríthattam ki a fürdőszobát. Előtte azonban kifertőtlenítették a sebét, illetve lemosták, majd levették róla a vizes göncöket, ezután betakarták. Ott maradtam egyedül a lakásban és csak megállás nélkül sírtam, miközben a rendőröket vártam. Két percen belül itt is voltak egy csapat újságíróval, tévés személyiségekkel meg hasonlóak. A fejem fogtam, most mindenki tudni fog róla és a szurkolók még jobban elfordulnak majd tőle és a csapattársakról meg ne is beszéljünk.

-Ki hívta ide a médiát?

Kérdeztem, de mindannyian berontottak a házba, a rendőröknek kellett visszatartani őket.

-Időben mindent megtudnak, nyugalom, emberek!

Szólt rájuk az egyik rendőr, a többségük kezében kamera volt, illetve fényképezőgép. Nem tudom ki keverte bele a médiát, de az biztos, hogy az illetőnek a pénzre fáj csak a foga.

Felkísértem a rendőröket a fürdőszobába, az újságírókat kizártam, de valahogy beszabadultak, mert nem sokára ránk törtek, miközben mindent felvettek a kamerájukkal és kattogtak a fényképezők.

-Hogy történt? Mindent mondjon el!

Utasított a rendőr, én elkezdtem mondani és a szám előtt rengeteg mikrofon jelent meg, miközben a képembe kattintgattak.

-Nyugalom!

Utasítottam a médiában dolgozó embereket, mert nagyon nyomultak, egymást lökték fel folyamatosan.

-Úgy történt, hogy előző nap este Louis nagyon ki volt borulva valamiért, de nem akarta nekem elmondani mi baja van. Elment este és csak reggel jött haza, bezárkózott a szobájába, ezért inkább nem is zavartam. Később pizzát rendeltem, mert legalábbis én éhes volt, neki is vettem, de mivel nem jött le, ezért felvittem neki, de nem volt a szobájában. Azt gondoltam biztosan elment, mert mikor a nevét kiabáltam, akkor sem jött elő. Elmentem WC-re és mivel a fürdőszobában kell kezet mosni, benyitottam és akkor láttam, hogy a kádban fekszik eszméletlenül és a fürdőszoba tiszta vérfoltos. Nem hinném, hogy gyilkossági kísérlet történt volna, mivel nem jött be senki, csak feltűnt volna, mert egész végig a nappaliban voltam. A kés amivel megsebesítette magát, ott fekszik a kád tövében.

Mutattam közben a véres késre, amit a rendőr ronggyal megfogott, majd óvatosan becsomagolta.

-Ujjlenyomatot fogunk róla venni, hogy megbizonyosodjunk róla.

Egy csomó kép és videó készült a véres fürdőszobáról, remek, most ezekkel lesz tele az internet, a tévé és az újság. Szegény Louis! Mit fog ehhez szólni? Ameddig kórházban lesz, jobb ha nem tud erről az egész felhajtásról. A rendőrök még nem távoztak, még egy kicsit kutattak Louis szobájába, hátha találnak valami öngyilkosságra utaló jeleket, esetleg egy búcsú levelet. Így is lett, a laptop alatt egy papír volt, amit kihajtottak:

„Sajnálom, hogy itt kell titeket hagyni, barátaim, tudom, hogy fáj nektek, de én így nem tudok élni, hogy homoszexuálisnak tartanak! Azokon a képeken nem én vagyok, nem tudom ki találta ki! Itt mindenki utál engem és tudom, hogy úgysem mehetek vissza Doncasterbe! Nagyon fáj, hogy anyától nem tudtam elbúcsúzni, de már nem volt rá lehetőség! Mutassátok meg neki ezt a levelet!

                                                                                                                           Louis”

Majdnem megszakadt a szívem, amikor ezeket a sorokat olvastam. Hogy volt képes erre? Nem gondol ránk, akiket itt hagy, hogy azok az emberek szenvedni fognak az elvesztése miatt? Csak reménykedni tudtam, hogy megmarad és nem kell elveszíteni egy fontos embert az életünkből. Meg kellett várnom Harryt, aki az sms-re sem reagált, de reménykedtem, hogy azért van benne annyi, hogy haza jöjjön.

Harry szemszöge

Adamnél voltam és szeretkeztünk, annyira élveztem minden percét, leírhatatlan érzés. Adam egy csodálatos ember és ez mellett még egy szexisten is. Imádni való. Megszólalt a telefonom, mert sms-em érkezett, Niall volt a feladó, de ha megint Louisszal jön, akkor figyelmen kívül hagyom. Nem érdekel, hogy otthon fekszik betegen és lázasan, ápolgassa ő, nem kell ahhoz két ember. Elolvastam és azt tartalmazta, hogy Louis öngyilkos akart lenni és most a véres kádban fekszik. Azonnal lefagyott minden mosoly az arcomról és elszállt minden örömöm. Most ez egy rossz vicc akar lenni? Ilyennel nem illik viccelődni és nem hiszem, hogy Niall ezt tenné, főleg, hogy Louis mostanában nincs valami jól.

-Mi baj, cica?

Kérdezte Adam, ekkor a szeme elé tartottam a telefonomat, hogy ő is elolvassa, az ő jó kedve is nagyon hamar elszállt.

-Ez nem lehet! Miért?

-Mennünk kell!

Felöltöztünk nagyon gyorsan, majd indultunk haza felé, és mire megérkeztünk, Niall már kitakarította a fürdőszobát és mindent elmesélt, még azt is, hogy itt volt a rendőrség, sőt egy csomó újságíró is betolakodott. Csak a fejünket ráztuk, hogyan történhet meg ilyesmi.

-Niall, ő itt Adam, ha még nem találkoztál volna vele! Adam, ő itt Niall, az egyik legjobb barátom!

Siettünk a kórházba, hogy megtudjunk mindent a barátunkról, hogy egyáltalán túl élte-e. Megkerestük az orvost és amint ez megvolt, azonnal le is támadtuk.

-Louis Tomlinson milyen állapotban van?

Kérdeztem, szinte már üvöltöztem.

-Még az intenzív osztályon van, ami azt jelenti, hogy életveszélyben van és nem lehet bemenni hozzá, tehát itt kell várnotok, fiúk!

Még eltart az izgalom egy darabig, az biztos.

-Konkrétan mi a baja azon kívül, hogy sok vért vesztett?

-Csak az, szerencsére semmi gyógyszert nem szedett be. Mindjárt megkezdjük a vérátömlesztést, reméljük túl éli.

Leültünk, de megszólalni egyikünk sem tudott az aggodalomtól.

Körülbelül húsz perc múlva meghallottam az egyik nővérke hangját, amint azt mondja, hogy nincs elegendő 0-s vér, erre felkaptam a fejem és odanéztem, mert pontosan tudtam, hogy az Louis vércsoportja. Ha nem elég neki az itt rendelkező vér, akkor nagy baj lesz. Oda is mentem hozzájuk, hogy többet megtudjak, Niall és Adam maradtak a helyükön.

-Louis Tomlinson túl van az életveszélyen?

-Épp az a baj, hogy elfogyott a vér, ami neki kéne és ha egy órán belül nem kap vért, akkor meghal.

-Mi van itt? Ekkora városban nincs elég vér?

Kiakadtam, mert olyan hitetlennek hangzott.

-Sajnálom, uram, de itt nem igazán adnak vért az emberek, és 0-s vércsoportból meg mindig hiányunk szokott lenni, mert az itt erre felé ritka, ami igen nagy gáz, mert igaz, hogy ők mindenkinek adhatnak, de kapni csak azonosat kaphatnak!

A fejemet fogtam és nekem nem az a vércsoportom, így nem adhatok neki és szerintem Niallnek sem, de hátha Adamnek igen, így rohantam is megkérdezni.

-Adam, neked ugye 0-s véred van?

-Nem, miért? Mi van?

-Elfogyott és Louisnak nem volt elég, ami itt volt, így kell keresnünk egy 0-s vércsoportú embert! Honnan a fenéből kerítek elő olyat? Az orvos szerint erre felé ritka az ilyen!

-Írjuk ki twiterre, hogy jelentkezzenek és aki tud segíteni, az jelentkezzen itt.

Ajánlotta Niall, ami remek ötlet volt. Én szó szerint ezt írtam ki: „Louis Tomlinson életveszélyben van és vérre van szüksége, ha egy órán belül nem kap, meghal! Akiben van annyi és 0-s vércsoportja van, az sürgősen jelentkezzen az intenzív osztályon a kórházban!”

Öt perc múlva ránéztem megint, egy csomóan megnézték, sőt meg is osztották, de senki sem jelentkezett, hogy eljönne. Niall kapott egy kommentet is, hogy szívesen segítene, de neki nem az a vércsoportja. Ekkor eszembe jutott, hogy Louis csapattársai most jelenleg Milanelloban edzenek, így gyorsan oda kell menni segítségért. A barátaim maradtak, én fogtam egy taxit és elvitettem magam az edzőpályára. Kiszálltam, a taxis kezébe nyomtam a pénzt és rohantam is be, ahol már a többiek futottak, de megállítottam mindenkit, hogy előadást tartsak, mert már fél óránk van.

-Figyelem, emberek!

Kiabáltam, ekkor minden szem rám szegeződött.

-A csapattársatok, Louis Tomlinson életveszélyben van, mivel megpróbált öngyilkos lenni és főleg miattatok, meg akik támadták! Hagyott is hátra nekünk egy búcsú levelet!

Szét nyitottam a papírt, felolvastam, majd folytattam a mondandómat.

-Nem ő volt azokon a képeken, jobb ha tőlem tudjátok! Én egy közeli barátja vagyok amúgy is nagyon sok mindent tudok róla! Valaki keresztbe akar neki tenni, gondolom azért, mert egyesek irigyek rá, amiért nagy tehetség és lehet belőle valaki! Erre most nincs idő, bocsánat! Fél órája van, hogy kapjon vért, mert a kórházban elfogyott a vércsoportja, tehát aki 0-s vérrel rendelkezik, azt kérem mentse meg az életét, mert állítólag erre felé igen ritka. Azt is érdemes tudni, hogy ő mindenkinek adhat, de neki csak ugyanolyan vércsoporttal rendelkező ember adhat! Ő is megtenné értetek, kérem segítsetek rajta, mert egy ember élete múlik ezen, akármennyire is utáljátok őt!

Egy fekete bőrű, tetovált izmos játékos lépett elém, aki ezt mondta.

-Közlöm, hogy nekem az a vércsoportom, de én nem segítek ezen a kis senkin! Öngyilkos akart lenni? Akkor dögöljön is meg!

A szemeimből könnyek csordultak ki, nem értettem, hogy egy ember hogyan lehet ennyire gonosz és érzéketlen.

-Bőgjél csak, de a kis barátod meg fog halni, mert mindenki utálja őt, senki se fog neki segíteni, ő kereste magának a bajt, akkor meg is érdemli!

-Hogy te milyen gonosz lélek vagy! Isten megbüntet téged!

Mondtam a szemébe, ahol csak gyűlöletet véltem felfedezni. Ilyen mocsok embertől nem is fogadnám el, ha nem az élete múlna rajta, reménykedtem benne, hogy esetleg másnak is ilyen a vércsoportja.

Majd egy barna nyakig érő, szakállas és vékony testalkatú férfi állt elém, kissé szerencsétlennek meg esetlennek tűnt, de biztos voltam benne, hogy ő segíteni fog, láttam a szemeiben a sajnálatot.

-Prince, nem gondoltam volna rólad ezt!

Mondta a fekete csapattársának, miközben a fejét rázta, valószínűleg ő sem fogta fel ezt.

-Ugye te segítesz?

Megfogtam a vékony fiú vállát, ő csak bólogatott, látszott rajta, hogy mindjárt elsírja magát.

-0-s a véred ezek szerint!

-Igen, de menjünk, mert azt mondtad fél óra van! Siessünk!

Ideje sem volt átöltöznie, edző cuccban jött el, szerencsére rendelkezett autóval, így a taxit sem kellett megvárnunk, hanem mehettünk azonnal.

-Nem is tudom, hogyan háláljam neked!

Hálálkodtam útközben, ő nem mondott semmit, nagyon idegesnek tűnt, ami nem csoda, mert én is az voltam, de közben a remény is újra éledt bennem, hogy Louis köztünk marad és felépül hamarosan. Amúgy korábban értesítettem az anyukáját az esetről, azt mondta holnap repülőre szál, és azonnal ide jön hozzá. Lucával (igen azóta megtudtam Louis megmentőjének a nevét) rohantunk is be, ő bejelentkezett véradásra, azonnal be is kísérték.

Antonini szemszöge

Épp, hogy elkezdődött az edzés, máris valaki megállított minket, hogy közölje egyik csapattársunk, Louis öngyilkos akart lenni és most kórházban fekszik életveszélyes állapotban. Nagyon meglepődtem Boateng viselkedésén, nem gondoltam volna, hogy ennyire gonosz. Bár nekem is egyezik a vércsoportom az övével, de utálom a vérvételt, mindig rosszul leszek olyankor, főleg akkor, ha sokat levesznek, ezért nem jelentkeztem elsőnek, de amint rájöttem, hogy senki másnak nincs ilyen vére, akkor jelentkeztem és főleg Prince viselkedése miatt, mert ennyire nem lehet szívtelen egy ember. Bár megjegyezném én úgy emlékszem, hogy neki nem is 0-s a vére, de lehet, hogy rossz a memóriám. Ha megmentem Tomlinson életét, akkor engem fog mindenki isteníteni és újra a középpontban lehetek és nekem ez kell. Főleg ez motivált, mert ugye a haldokló játékos mégis csak a riválisom, meg hát nem is a szívem csücske. Mikor megérkeztünk a kórházba, bejelentkeztem és már vittek is vérvételre, a szívem hevesebben kezdett el dobogni, mert ugye nagyon félek a tűtől és a vértől rosszul is szoktam lenni. Lefektettek az ágyra és mivel jobb kezes vagyok, a bal kezemet nyújtottam oda, hogy onnan vegyék a vért.

-Sokat le fogunk venni, mivel egy élet múlik rajta és nincs több ember! Lehetséges, hogy szédülni fog utána, ezért nem szabad azonnal felkelnie!

Mondta az egyik orvos, nem volt túl biztató. Hamarosan belém szúrták azt a hatalmas tűt és láttam, hogy pumpálják ki belőlem a vért, amitől egyre rosszabbul lettem. Mire végeztek, nagyon gyengének éreztem magam, ez rengeteg. Soha sem adtam még vért, főleg nem egy haldokló embernek, ezért örültem annak, hogy talán én vagyok a megmentője. A nővér ott maradt velem, az orvos meg rohant is ki a véremmel.

Az orvos sietett Louishoz Luca vérével, hogy folytatódjon a vérátömlesztés, azonnal a kollégái kezébe nyomta.

-Siessetek, nagyon szoros az idő, nem fogja már sokáig bírni!

Kiabált már idegességében, a kollégák is kapkodtak, mire felszerelték, már folytatódott is, ám de közben végzetes dolog történt.