22. rész

Hát már azt hittem, hogy ez a rész soha sem lesz kész és tisztában vagyok vele, hogy két hete nem volt már rész. Az elnézéseteket kérem, sőt a héten alig volt időm írni. Ott van a másik blogom is, ahol direkt rövidebbre vettem a részeket. Remélem most több időm lesz, akkor hamar tudom majd hozni a következőt. Jó olvasást, hagyjatok magatok után nyomot.

Louis szemszöge

Gyorsan bevittem a kutyát az állatorvoshoz, a várakozókat figyelmen kívül hagytam, mert nagyon sürgős volt az eset.

-Kérem segítsen! Ezt az állatot agyon kínozták! Nagyon remélem, hogy meg lehet még menteni!

Az ősz hajú, kopaszodó doki csak megtörten nézett rám, én meg türelmetlenül vártam a válaszát, hogy bemehetek-e vagy sem.

-Húzzál sorszámot! –Mondta haragosan. Hogy lehet ennyire szívtelen állatorvos létére? Nem esik meg a szíve ezen a szerencsétlenen? Továbbra is néztem őt, de már könnyes szemekkel, majd végül becsuktam az ajtót. Húztam egy sorszámot, majd leültem, miközben magamhoz öleltem szerencsétlen kutyát. Egyik öregasszony felállt és benyitott a dokihoz, de nem tudtam mi okból. Később jöttem rá, hogy miattam teszi, hogy engedjenek engem előre, mert a kutya veszélyben van. Az ő szavára már inkább hallgatott, mert azonnal behívott.

Harry szemszöge

Hibát követtem el, amit Louis képtelen megbocsátani, de afelől nyugodt lehetek, hogy nem fog örökre tartani a haragja, mert nem dobott ki a házból, ahogy Eleanort. Valamiért engem még szeret a szíve mélyén. Elhatároztam, hogy bár áron is, de elérem a bocsánatát, mert ez így nem fog menni. Lepihentem egy kicsit a kanapén, de nem sokkal később Louis hazajött, de nem egyedül, hanem egy aranyos sebesült kiskutyával, akinek elláták a sebeit. Azonnal felpattantam a helyemről, hogy én is a kezembe vehessem az állatot, de Louis nem engedte meg.

-Most miért nem vehetem a kezembe? –Kérdeztem felháborodottan.

-Mert meg van sérülve és pihennie kell!

Felment a szobájába, de nem sok időt töltött el ott, mert utána ismét elviharzott otthonról. Megint hová megy? Érdekelne azért, végül is nagyon fáj nekem, hogy így átnéz rajtam. Jut eszembe, Adammel ma akarjuk bejelenteni a kapcsolatunkat a meleg bárban, ugyanis titokban bár, de mi már egy pár vagyunk. Louisnak is el kéne mondanom, hogy rám talált az igaz szerelem, biztosan megértené.

Később kutya cuccokkal tért haza, biztos a kis jövevénynek kell, akit most hozott. Én felmentem készülődni a fürdőbe, hisz ma este nagyon jól kell kinéznem. Zuhanyozni készültem és mikor már minden ruhadarabot ledobtam magamról, hirtelen kinyílt az ajtó. Ijedtemben gyorsan odafordítottam a fejemet és Louis tekintetével találkoztam. Teljesen ledermedtem, mégis mit ront be már sokadjára kopogás nélkül. Ő sem szólalt meg, csak bámulta meztelen testemet, én meg azt sem tudtam mit csináljak.

-Bocsánat! –Mondta halkan, lehajtotta a fejét és kissé elpirult. Ilyenkor olyan kis aranyos volt és ártatlan, hogy nem igazán tudtam neki ellenállni, teljesen más volt, mint Adam. Őt inkább úgy jellemezném, hogy vad szexi, Louis meg olyan volt most, mint a kiskutya, amit ma hazahozott. A derekamra tekertem a törölközőt és közelebb léptem hozzá.

-Segíthetek? –Belesuttogtam a fülébe, utána megpusziltam óvatosan a nyakát, láttam rajta, hogy élvezi.

-Nem tudtam, hogy bent vagy! –Szándékosan kerülte a tekintetem, semmi esetre sem akart a szemembe nézni és nem értettem a viselkedését, számomra nagyon furcsa. Ha a sejtéseim igazak, akkor bizonyára szeretkezni akar velem és nekem nincs ellenemre, megragadtam a kezét és behúztam magamhoz a fürdőszobába, ezután bezártam az ajtót. Magamhoz szorítottam, hogy véletlenül se tudjon megszokni, majd kezemmel a pólója alá nyúltam és a hátát simogattam. Valahogy el kell érnem, hogy megszabaduljon a ruháitól, mert így nem lehet szeretkezni. Egyre jobban felhajtottam a pólóját, látszólag ezt nem zavarta, mivel hagyta, hogy csináljam, de mikor a kezét akartam kibújtatni, akkor hátrébb lépett. Közben le is húzta és a falnak, pontosabban a csempének dőlt.

-Mit csinálsz? –Kissé meg volt ijedve, de segíteni fogok neki, hogy legyőzze a gátlásait.

-Nem te akartad? Szeretkezni akartál, nem? –Kérdeztem meglepődve, tényleg nem értettem a viselkedését, hiszen a tudtomra adta, hogy csinálni akarja, most meg úgy tesz, mintha nem értene semmit.

-Nem! Én nem akartam tőled semmit! –Rohant az ajtó felé, azonban az ajtót nem tudta már kinyitni, mert zárva volt és a kulcsot meg eldugtam a fürdőszoba szekrénybe a vattás zacskó aljában. Biztos, hogy nem fogja megtalálni.

-Engedj ki! –Kiabált, mintha be lenne pánikolva. Nem engedhetem el, akármit csinál. Odaszorítottam a falhoz, éreztem rajta, hogy remeg a teste.

-Félsz? –Kérdeztem, miközben felhúztam a szemöldökömet. Ő nem felelt, csak nézett ide-oda és tényleg nem tudtam hová tenni ezt a viselkedést. Soha sem volt még ilyen, mintha teljesen idegen lennék számára, aki meg akarja ölni.

-Kérlek engedj el! –Könyörgött, de nem hallgattam rá, hanem egyből lesmároltam, amiből vad csókolózás lett. Szinte meglepődtem rajta, hogy viszonozza és állatian csókol ő is. Így most már lesz lehetőségem levetkőztetni, el is kezdtem. Megfogtam a pólója alját és a hátánál kezdtem felhúzni, de amikor ismét ki akartam bújtatni a kezét, megint hátra lépett, és éreztette velem, hogy ne tegyem. Kezdtem rá begurulni, nem tűröm, ha szórakoznak velem.

-Mi bajod van? –Kérdeztem ingerülten.

-Nem tudom! Össze vagyok zavarodva! –Válaszolta, miközben remegett a hangja. Valóban zavar lehet a fejében, mert előtte sosem viselkedett így. Kivettem a kulcsot a szekrényből és a kezébe nyomtam.

-Gondolkozz el! Adok időt! –Mondtam neki, miközben a kezébe nyomtam a kulcsot. Ő fogta magát és kiment, kissé ingerült volt.

Louis szemszöge

Amit most az előbb Harry velem tett összezavart. Nem bírtam elviselni azt a tudatot, hogy miközben itt engem hiteget, a valóságban Adamet szereti, aki ráadásul az én partnerem volt. Nem ez az első húzása, mert Eleanorral is lefeküdt. Ez nevezi magát barátnak, aki elcsábít tőlem mindenkit? Miért van neki nagyobb sikere, mint nekem? Ezt soha sem fogom megérteni, ilyenkor csak arra tudok gondolni, hogy ő jobb sokkal nálam, mert én csak egy csődtömeg vagyok, aki megpróbált már öngyilkos is lenni. Mit is várhatnék magamtól? Miért is reménykedem abban, hogy bárki is tud engem szeretni. Bevallom az nagyon jól esett, amikor Harryvel csókolóztam és igen az is, amikor elkezdett vetkőztetni, de aztán rájöttem, hogy ha megteszem, akkor hagyom magam kihasználni és ezt meg nem szeretném. Látva a reakcióimat, inkább kiengedett, amit jól is tett, ha nem akarja az utcán találni magát. Kimentem, hogy kiszellőztessem a fejem, mivel holnap már korán reggel elmegyek a csapattal Oroszországba, mert ott lesz meccsünk. Addig sem kell látnom Harry-t.

Séta közben megpillantottam őt és Adamet kézen fogva, miközben belépnek a meleg bárba. Most már ott tartanak, hogy egymás kezét is megfogják az utcán. Valami azt súgta nekem is be kell mennem, hogy szemügyre vegyem őket, mert érzem, hogy olyan dolgot fogok látni, amiről jobb lenne, ha nem tudnék. Vártam egy kicsit, aztán beléptem és szememmel őket kerestem. Egyszer csak egy milan mezes fazon jön oda hozzám.

-Te vagy Louis Tomlinson? –Kérdezte felvidultan.

Bólogattam, szerintem láthatta rajtam a kedvetlenségem, de próbálok nem bunkó lenni vele.

-Kérhetek egy autó grammot, imádom a csapatot és szerintem te nagy tehetség vagy! Sokkal jobb, mint az a suta Antonini! –Teljesen fel volt dobva a srác, hogy találkozhatott velem. Tényleg nagy szurkoló lehet ha már annak is örül, hogy velem, aki ráadásul egy senki találkozhatott. Megadtam neki az örömet és adtam neki egy aláírást a mezére, mivel oda kérte.

-Kaphatok veled egy közös képet?

-Persze, csak ne itt, menjünk innen jó messzire!

Indultam a kijárat felé, nem akartam semmi esetre a meleg bárban képet, megint csak botrány lenne belőle. Ő követett engem.

-Akkor mégis csak igazak a pletykák? –Kérdezte meglepetten, ez szíven ütött. Ez nagyon fájt, most mit mondjak neki? Gyorsan ki kell találnom valamit. Legjobb, ha az igazat mondom, persze nem részletezem azt sem, de nem pasizni jöttem, hanem egy barátomat kilesni.

-Nem, természetesen nem! Egy barátom miatt vagyok itt, akivel el szaladt a ló, folyton iszik, így figyelnem kell őt! –Egy kicsikét hazudtam, de volt igazság alapja.

-Ja értem, én csak örülnék, ha igazak lennének, mivel én meleg vagyok és az igazat megvallva nem nézel ki rosszul, sőt az esetem vagy és szerintem cuki vagy! Ha benne vagy egy jó kis kalandba, akkor szólj nekem és szó nélkül teljesítem minden kívánságod! –Rám kacsintott, de ez felháborító. Mégis mit képzel magáról, hogy majd ágyba bújok vele, miközben felvételt csinál róla, hogy aztán eladhassa az újságoknak? Azt már nem, különben sem fekszem le azokkal, akiket még csak nem is ismerek.

-Ez már sok nekem. Csináljuk meg azt a képet és húzz el innen a közelemből, de nagyon gyorsan! –Felemeltem a hangom, egyszerűen ezt nem bírom idegekkel. Az ilyen többet is érdemelt volna, de még így is visszafogtam magam vele szemben.

-Jól van, ne húzd fel így magad! Mindig is tudtam, hogy egy depressziós alak vagy!

Egyre több mindent megenged magának. Jobb lesz minél előbb megszabadulni tőle.

-Csináljuk már meg azt a képet, kérlek, különben elmegyek! –Mondtam ingerülten. Ő elővette a telefonját, mellém állt, majd magunkra állította és kattintott.

-Köszönöm! –Mondta, majd nyújtotta a kezét, viszonoztam, ezért kezet ráztunk. Végre lekopott.

Visszamentem a bárba, meg kell keresnem Harry-t és Adam-et. Mikor beértem, az egyik fickó közölte, hogy ketten nagy bejelentésre készülnek, ezért helyezzem magam kényelembe az egyik széken és figyeljek a színpadra. Megtettem, bár a szememmel továbbra is a barátomat kerestem, de arra a féreg Adamre nem igazán voltam kíváncsi. Nagyon meglepődtem, amikor Harry képett ki a színpadra azzal a mocsokkal. Elfogott a düh, amiért ők akarnak bejelentést tenni, biztosan azt, hogy összejöttek. Marha jó, Harry meg előtte akart velem lefeküdni, még jó, hogy nem hagytam kihasználni magam. Ha tudná, hogy szerelmes vagyok belé…

-Hölgyeim és Uraim! Ma este nagy bejelentésre készülünk Harry-vel! –Kezdte el mondani a mikrofonba az a perverz mocsok. Legszívesebben megfojtanám egy kanál vízben.

-Tehát bejelentjük, hogy mi mától kezdve is hivatalos párt alkotunk!

Taps vihar tört ki, körülöttem mindenki folyamatosan összecsapta a két tenyerét rajtam kívül. Most legszívesebben meghalnék, amiért Harry ezt teszi velem. Jó, lehet én vagyok itt a fő hülye, amiért haragtartósdit játszom vele, de akkor is fájt. Valahogy tudtára kéne adnom, hogy szeretem.

Legjobb lesz, ha én most lelépek, mielőtt valaki felismerni. Gyorsan áthatoltam magam a tömegen és ott sem voltam már. Hazamentem, lezuhanyoztam, fogat mostam, majd bebújtam az ágyba, de az alvás már nem igazán ment. Forgolódtam, mivel felzaklatott azt, amint az imént láttam és hallottam. Az lesz a vége, hogy holnap reggel nem fogok tudni felkelni és hulla fáradt leszek az úton, de hát ez jár annak, aki eltitkolja az érzelmeit a másik elől.

Másnap reggel az óracsörgésre ébredtem és egyből Harry jutott eszembe, hogy itthon aludt-e vagy sem, de aztán rájöttem, hogy miért is érdekel engem. Ő már Adam-el van, miért is lenne kíváncsi rám. Inkább felkeltem készülődni, mert hamarosan indulnom kell. Találkoztam a többiekkel a megbeszélt helyen, de mindenkin átnéztem, ahogy ők is rajtam. Indultunk a repülőtérre és a csapat gépe hamarosan felszállt, indultunk Oroszország felé.

Már egy ideje mentünk, amikor El Shaarawy mellém ült, mivel látta, hogy hozzám senki sem szól. Valóban vágytam társaságra, azért mégsem olyan kellemes, hogy egy ilyen hosszú úton senkihez sem tudok hozzászólni.

-Szia, ugye nem zavarlak? –Kérdezte. De miért is, mikor tudja nagyon jól, hogy vágyom egy barátra?

-Természetesen nem!

-Van twittered? Bekövetnélek!

-Nincs!

-Akkor ideje lenne csinálnod egyet.

Bár annyira nem volt rá szükségem, mert ott is jönnének az utálkozó üzenetek, azokra meg nagyon érzékeny vagyok.

-Hát nem tudom! –Bizonytalankodtam.

-Itt a telefonom, gyorsan felregisztrállak, a csapatban szinte mindenkinek van, jó azért van pár kivétel!

Elővette a készüléket és gondolom létre hozott nekem egy twitter profilt, utána felém tartotta a telefont, gondolom képet akart csinálni.

-Mosolyogj, kell egy profil kép! –Mondta, majd el is kattintotta, azonban nem mosolyogtam bele. Megnézte a képet, utána megmutatta nekem is. Majdnem rosszul lettem, amikor megláttam. Ilyen szar kép még nem készült rólam, mint amilyen ez.

-Csináljunk egy másikat! –Vágtam rá.

-Úgy gondolom én is! –Mondtam, majd rám állította a kamerát és kattant is egyet. Megnéztük, ez már valamivel jobb lett, mint az előző.

-Ez jó lesz akkor? –Kérdezte.

Bólogattam, de nem volt az igaz. Felesleges lett volna száz képet csinálni, úgysem sikerült volna igazán egyik sem, tehát megelégedtem ezzel. Beállította profil képnek.

-Kész a twittered és várj kiírom, hogy kövessenek be téged!

-Köszi!

-Nem jössz pózolni? Most csinálunk képet és nyomjuk fel twitterre!

-Tudod nagyon jól, hogy engem utálnak, ezért kimaradnék! Te mehetsz, nem muszáj velem lenned!

-Rendben, mindjárt jövök!

Eltelt vagy tíz perc, de azóta de jött vissza, miért is tenné, hiszen unalmas vagyok. Hallottam, ahogy Boatenggel és a többiekkel nevetgél, nem fogom megzavarni, én nem vagyok alkalmas arra, hogy elszórakoztassam. Pedig tudok én is vicces lenni, de ezt inkább múlt időben mondanám, mivel amióta itt vagyok, teljesen más ember vagyok. Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy nem bírtam beilleszkedni és pocsékul érzem magam. Januárig talán kibírom, megmondom a vezetőségnek, hogy adjanak eladó listára. Kicsit elaludtam, hisz az éjjel keveset aludtam és most jött csak ki rajtam a fáradság. Később kattogásra ébredtem és mikor kinyitottam a szemem akkor döbbentem rá, hogy Boateng-ék engem fényképeznek, miközben alszom. Marha jó, most biztos kiteszik twitterre, miközben rajtam nevetnek. Nem szabad idegeskednem rajta, inkább venni kéne a poént. De mi van, ha tudom, hogy mindezt gúnyolásból csinálják? Ha megjátszom magam, akkor megint csak szánalmasnak fogok tűnni. Mit tegyek?

-Ilyenkor se hagyják az embert aludni! –Megdörzsöltem a szemeimet, hogy magamhoz térjek, azok meg továbbra sem álltak le. Próbáltam úgy tenni, mint akit nem érdekel, eddig sikerült is. Hatásos volt, mert leállították magukat, én meg elővettem a telefonomat, hogy megnézzem a twittert, feltették-e. Igen, még meg is jelöltek rajta, a szurkolók is írogattak alá. Inkább kikapcsoltam, nem izgatott, nem tudok ellene már mit tenni.

Nem sokára leszálltunk, amit már annyira vártam, nagyon fárasztó volt ez az út. Leszedtük a bőröndünket a szalagról, majd mentünk is ki, ahol várt a csapatra egy busz és egyesével szállt be mindenki. A sofőr egy szőke negyven körüli férfi volt, aki engem alaposan megvizsgálta, különösen az arcomat nézte, volt egy olyan érzésem, mintha ismerne engem. Érdekes, mert én soha az életemben nem láttam őt. Mindenesetre nagyon furcsa volt számomra, miközben ezen gondolkoztam, addig elvitt minket a szállodába. Leszállás közben szólt nekem, hogy várjam meg kint, mert beszélni szeretne velem.