23. rész

Sziasztok, na meghoztam a következő részt ennyi kihagyás után. Végül is olyan hosszú szünetet nem tartottam, és ennek örülök is. Nem nagyon jött az ihlet, de végül belejöttem. És elnézést kérek, hogy ez a rész kicsit laposabb lett, de muszáj valahogy telnie az időnek a történetben is, mert eléggé le volt ragadva. Tehát mindenképp decemberig akarom vinni, hogy a karácsonyi időszak egybe essen a valósággal. Tehát nem januárban és februárban szeretném azt leírni. Ezért léptetek gyorsan, nem lesz mindig így. Amint látjátok ez a blog is karácsonyi kinézetet kapott, oldalt szavazhattok hogy tetszett. Ami pedig az oldal megjelenítést jelenti, túl vagyunk a 16 ezren augusztus óta. Van 34 feliratkozóm. Köszönöm mindenkinek!

Johan Mjöllby, aki buszsofőrként dolgozik Oroszországban, méghozzá nincs is rossz munkája, mert focisták buszát vezeti, amikor a repülőtérről a szállodába viszi őket, a keresete is nagyon jó volt. Most a Milan csapatát kellett fuvaroznia, nézte is a játékosokat, mert azért ők híresek voltak és látott is köztük egy-két ismerős arcot. Átnézett mindegyiken, úgy is csak a nagyobb sztárokat ismeri onnan is, azonban Louison megakadt a szeme. Bár őt nem ismerte, mégis valahonnan emlékeztette, pedig biztos volt benne, hogy még soha sem látta. Vajon honnan volt neki ismerős ez a fiú? Úgy érezte beszélnie kell vele, tehát amikor megérkeztek, akkor szólt neki, hogy várja meg kint, amíg ki nem szállnak a többiek, mert mondani valója lenne a számára. Mikor ez meg volt, Louis visszaszállt és a sofőrre nézett.

-Mit szeretne mondani? –Kérdezte meglepetten, mert tippelni sem tudott volna, nem is ismeri ezt az embert. Mjöllby gondolkodott, hogy vajon kire emlékeztetheti. Aztán eszébe jutott az egykori szeretője.

„1991. tavasza.

Ez még a nyelves klubban történt Stockholmban. Mjöllby volt ennek a vezetője és ekkor mindössze csak húsz éves volt. Fél évvel ezelőtt belépett egy lány, aki Mjöllbyt teljesen levette a lába alól, nagyon tetszett neki. Beleszeretett az akkor 18 éves Johanna-ba. Elkezdett neki udvarolni, a lány vette a lapot, sőt már majdnem össze is jöttek, amikor belepiszkított a dolgokba Troy, mivel később a lány őt választotta. Ha ez még nem lenne elég, ott van John is, aki szintén szeretője és ő még tele is van.

-Ez nem lehet igaz! Nem lehet az enyém, mert ez a két alak mindenáron el akarja venni tőlem! –Panaszkodott a barátjának, Alekszandr-nak Mjöllby.

-Fölösleges sírnod miatta, mert egy ribanc, főleg, mert mind hármotokkal ágyba bújik, még a hülye is látja, hogy ezt csinálja.

-Csak nem tud dönteni szegény, össze van zavarodva! –Mentegette Mjöllby, Alekszandr csak a fejét rázta, mert egyszerűen nem értette, hogy legjobb barátja hogyan tudott beleszeretni egy ilyen lányba.

-Az biztos, hogy a szexet azt imádja meg a férfiakat esetleg!

-Igazad van, rosszul tettem, hogy bele szerettem!

Választás elé állítja. Ha őt választja, akkor nem kavarhat a másik két férfival, ha meg igen, akkor őt felejste el. El is húzta egy külön helyiségbe, hogy beszéljen vele erről, de ennek mind hiába, mert a lány Johnt választotta. Nem lett volna nehéz kitalálni, persze, hogy a pénzes zsák után megy.

-Elmondjam mi vagy te? –Mjöllby mérgében összeszorította a fogait és gyűlölettel nézett Jay-re.

-Egy nagy szajha, aki mindenkivel összefekszik! Többet nem akarok hallani rólad!

Majd végleg kiadta az útját, sőt még a nyelves klubból is kirúgta. Megkönnyebbült és barátja is támogatta ebben, most már végleg el fogja őt felejteni.

Eltelt körülbelül két hónap, John dobta Jay-t, de a nő pár nappal később ismét jelentkezett nála, és azt állította, hogy gyereket vár tőle.

-Biztos vagy benne, hogy az enyém? –Kérdezte a férfi bizonytalanul.

-Biztosra tudom! –Felelte határozottan Jay.

-Tényleg? Hány hónapos terhes vagy?

-Kettő.

-Mi van, ha Mjöllby-é vagy Troy-é?

-De az kizárt! Biztosra tudom, hogy a tied! –Erőlködött Jay, hát ha elér valamit, de nem úgy festett a dolog.

-Honnan? –Kételkedett továbbra is John.

-A női megérzéseim!

John becsukta az ajtót, nem volt erre kíváncsi. Nem akart maga mellett tudni ilyen nőket, és főleg nem más gyerekével foglalkozni. Biztosra nem tudhatta, hogy nem az övé, de akkor is. Végül is sajnálta szerencsétlent, hogy ilyen anyja van, de aztán eszébe jutott az is, hogy mi van, ha a terhességéről is hazudik. Nem izgatja, csináljon, amit akar. Végül egyik férfinak sem kellett, a gyerek egyiküket sem győzte meg, főleg azért, mert akkoriban egyszerre hárommal is kavart és azt állították, hogy talán nem is az övék. Érdekes módon később Jay mindháromnak elküldött egy képet, ahol a gyerekkel pózol.”

Idézte fel magában az emlékeket Mjöllby és természetesen a kép is eszébe jutott, amit azóta is őrizgetett, mert azt tervezte nyomozni fog utána, ami végül elmaradt, mert ezután megfeledkezett róla teljesen. Csak most jutott minden eszébe, amikor meglátta Louist.

-Emlékeztetsz valakire! –Mondta határozottan Mjöllby.

-Nem hiszem, hogy találkoztunk volna!

-Nem is azt mondtam, csak azt, hogy hasonlítasz valakire.

-Kire?

Mjöllby elgondolkodott, hogy vajon elmondja-e neki, de végül arra jutott, hogy eladja az újságnak a képet és jó kis hírverést csinál belőle, amiért rengeteg pénzt kap majd. Inkább elhallgatja előle a dolgot.

-Csak az egyik ismerősömre. Nem lényeg!

Lezárta ennyivel, de Louist ez nem nyugtatta meg. Vitatkoztak egy darabig, majd mikor Louis távozott, egy kép esett ki a táskájából, egyenesen a sofőr fülke elé, amit Mjöllby azonnal észre is vett, majd felvette a földről, hogy szemügyre vegye azt. Ez a kép nem más volt, mint amit ő is őrizgetett, amit Jay küldött neki annak idején.

Louis szemszöge

Nagyon furcsa volt számomra ez a sofőr, először megállít, mert egy fontos dologról szeretne velem beszélni, elmondja, hogy hasonlítok valakire és végül letudta azzal, hogy csak egy ismerősére. Ez volt ennyire fontos? Mert ebben én nagyon kételkedett, biztos vagyok benne, hogy valamit titkol. Na mindegy, engem nem érdekel, tartsa csak meg magának, nem vitatkozom tovább vele. Mentem és kerestem a többieket, de fogalmam sem volt, hogy hol vannak, ekkor odajött hozzám a szálloda recepciósa, aki egy fiatal nő volt.

-Segíthetek? –Kérdezte kedvesen, miközben rám mosolygott.

-A Milan csapatát keresem, közéjük tartozom! –Válaszoltam.

-Felmentek a szobájukba, mindenki kapott kulcsot.

-Akkor az enyém bizonyára még ott van.

-Nincs, gondolom többen is lesztek egy szobában. –Mondta, miközben rázta a fejét. A combomra csaptam, azt sem tudtam kivel fogok aludni, marha jó. Legjobb lett volna, ha egyedül lehetnék, de erről én csak álmodozhatok.

-Menj fel, az első emeleten vannak!

Felmentem, de nem láttam senkit, ezért visszamentem.

-Bocs, de nem találok senkit!

-Kopogj be! Ne legyél már ilyen szerencsétlen! –Kissé már türelmetlen volt, mondjuk nem csodálom, mert valóban idiótán viselkedem. Visszamentem, hogy ne kelljen engem néznie. Gondoltam bekopogok az egyik ajtón, hát ha valamelyik csapattársam nyit ajtót. Persze nagy szerencsétlenségemre Boatenggel szemben találtam magam.

-Mindenki téged keresett! Hol a fenében voltál? –Kérdezte flegmán, de tőle nem is vártam mást.

-Melyik szobában alszom?

-Allegrivel majd számolnod kell. Nyiss be a 12-es szobába, ott a helyed! –Válaszolta, majd becsukta az orrom előtt az ajtót. Megkerestem a 12-es szobát és De Sciglio nyitott ajtót. Legalább normális emberrel aludhatok együtt. Hamarosan eljött a vacsora ideje, Allegritől kaptam egy kis fejmosást, amiért eltűntem, de megmondtam az igazat, így annyiban hagyta. Nem haragudott rám szerencsére. Lefeküdtünk aludni, Mattia viszonylag hamar elaludt, én viszont szinte csak forgolódtam. Nem tudom, hogy miért, de valami nyugtalanított, ami miatt nem bírtam aludni, talán az lenne a legjobb, ha lemennék egyet sétálni, az jót tenne talán. Így is tettem, felkeltem, felöltöztem, majd indultam is lefelé. Ám útközben az egyik ajtón keresztül fura hangok jöttek ki. Mintha egy szeretkezés zajlana le a szobában. Na mindegy, nem hiszem, hogy ez engem érdekelne, ugyanis semmi közöm mások magánéletéhez, csinálják, ha jól esik nekik.

Kint kicsit sétáltam, sikerült feltöltődnöm, ezután vissza is mentem, nem maradhatok egész éjszaka az udvaron. Mikor igyekeztem volna a szobám felé, szembe jött velem Boateng és Benedetta, eléggé ki voltak öltözve. Tátva maradt a szám, pont onnan, ahonnan a hangok kiszűrődtek az előbb. Ezek lefeküdtek egymással? Antonini felesége megcsalja őt Boatenggel? Valószínű, de jobb lesz hallgatni, hiszen én amúgy is egy senki vagyok itt, nem hiszem, hogy bárki is hinne nekem. Teljesen mindegy, úgysem érint engem, nem az én dolgom. Bementem a szobámba és visszafeküdtem.

                 

2012. október 3-án lezajlott a meccs, én természetesen nem játszottam, de a padra leülhettem. Allegri nem cserélt be és a meccset megnyertük 3-2-re. Semmi különös nem történt, utána indultunk is hazafelé. Az úton azon gondolkoztam, hogy Boateng és Benedetta szeretők és erről Luca még csak nem is sejt semmit. Nem is értem minek kellett ilyeneken gondolkoznom, főleg, mert ez nem az én dolgom, én nem vagyok ebben érintett. Nem szóltam róla senkinek sem, nem vagyok pletykafészek. Én is csak én húznám a rövidebbet.

Amikor hazaértem, már alig vártam, hogy lássam a kis kutyusomat, akit Pöcsinek neveztem el. Ugye milyen jó név? Harry vigyázott rá, amíg távol voltam és ennek különösen örültem, mert annak ellenére tette meg, hogy én haragszom rá. Na jó, most már annyira nem, mert szeretem. Egy virágcsokor is fogadott, olyan, amilyet a múltkor is kaptam a titkos udvarlómtól. Ki az az elvetemült, aki egy fiúnak virágot küld? Sosem fogom ezt megérteni, ezért természetesen kidobtam. Ha Harry lett volna, bevallaná, de mivel cáfolta, ezért biztosan tudtam, hogy nem ő volt. Meg amúgy is ő Adammel jár, ami eléggé zavart engem, de nem szóltam érte semmit. Valami idegen lehetett csak, tehát úgy vagyok vele, hogy nem izgat.

Október 7-én a San Siroban játszottunk az Inter ellen, engem megint csak a padra jelölt Allegri, Antonini helyett De Scigio játszott. Luca odament Mattia-hoz, hogy egy kicsit tanítgassa. Mondjuk azt becsültem benne, hogy támogatja a fiatalokat (kivéve talán engem, de mit számít az). Ő már harminc éves, tapasztalt, míg Mattia csak most lesz húsz. Nagy ígéret ő, tényleg fantasztikusan játszik még bal oldalon is. Bárcsak örülhetnék neki, de nem tudok, mivel én is azon a poszton játszom és így nincs sok esélyem a kezdőbe kerülni. Kikaptunk az Intertől 1-0-ra, így a szurkolók még jobban fel voltak háborodva, mert szörnyű szezon kezdés ez. Mindenáron el küldték volna Allegrit.

Meccs után Luca beszélni szeretett volna velem, ezért azt kérte várjam meg és majd akkor, ha már elment mindenki.

-Figyelj, ne haragudj rám! –Mondta nyugodtan.

-Akkor nem is utálsz? –Kérdeztem, bár lehet, hogy egy nagy szerencsétlennek tűntem, de most nem izgatott ez.

-Dehogy utállak! Én nem utálok senkit, főleg nem a csapat fiataljait, akik a csapat jövőjét jelenti. Tudod, nekem a Milan nagyon sokat jelent, gyerekkorom óta nekik szurkolók és bármit megtennék a csapatért. Én már idősebb vagyok, kötelességem, hogy támogassam a fiatalokat és később meg átadjam nekik a helyet.

Őszintének tűnt, és elég jó embernek is. Többször is észrevettem rajta, hogy valóban így tesz és beszélget is velük, hogy mit hogyan. A szurkolók meg kiröhögik, mert ugye annyira nem is ment neki az utóbbi időkben, ők csak ennyit látnak. Nem ismerik igazán Luca-t, csak ítélkeznek. Én jó embernek tartom. Jó tanácsokat adott nekem és azt kérte legyünk jóban. Annyira meglepődtem ezen és akkor el is gondolkoztam, hogy elmondjam-e a feleségével kapcsolatos ügyet. Úgysem hinne nekem, Boateng mindent tagadna, én meg csak bajba kerülnék. Csöndbe maradok, majd szerzek rá bizonyítékot.

A következő hétvégén nem volt bajnoki, mert sokan válogatott meccsekre mentek. Nekünk, akik maradtak, volt edzés ugyanúgy Milanelloban. Kaptam megint egy virágcsokrot a titkos udvarlómtól. Kezdem már nagyon unni és ha tudnám ki az, akkor a képébe vágnám. Mivel nem ismerem, ezért csak annyit tehetek, hogy kidobom. Pöcsi egyre jobb állapotban van, már ki is viszem sétáltatni és élvezi is. Azért az orvost időnként meg kell látogatnia.

Október 18-án a csapat elment az Audi-ba, mivel a promóció miatt minden játékos kap egy autót. Végre nem kell már buszoznom. Mondjuk már páran megkérdezték miért nem veszek egy kocsit, egyszerűen nem volt kedven, meg el voltam így is.

Október 20-án ismét volt bajnoki, Rómába utaztunk, hogy a Lazio ellen pályára lépjünk. Meglepetésemre Allegri jelölt a kezdőbe a jobb hátvéd posztra, Luca meg a bal oldalon játszott és láttam szegényen, hogy mennyire örül neki, hiszen rég lépett már pályára, most is csak azért, mert De Sciglio kisebb sérülést szedett össze. Nem volt vészes, ezért a padra leülhetett. Sajnos megint kikaptunk 3-2-re. A meccs alatt Luca majdnem összeverekedett az ellenféllel. Ez úgy történt, hogy ugye felrúgott valakit, az ellenfél tizenegyest szeretett volna, erre Luca begurult, a többieknek kellett leállítani őt. Kapott egy sárga lapot, amit meg is érdemelt, nem igazán kéne így viselkednie.

Amúgy Mattia ma lett húsz éves, szinte mindenki felköszöntötte. Mivel ma meccs nap van, ezért úgy tervezte, hogy holnap tartja meg a bulit. Kedvel engem, ezért én is meghívott vagyok és mondta, hogy nyugodtan hozzam el a barátaimat.

Elérkezett a másnap, szóltam Niallnek és Harrynek, hogy nyugodtan jöhetnek, azonban csak egy kérésem volt a göndör hajú barátomtól: Adamnek ne szóljon róla, mivel nem akarom őt látni. Tartotta a szavát, vagyis az elején úgy nézett ki. Azonban sajnos a buli kellős közepén megláttam részegen. A combomra csaptam egyet mérgemben. Mégis mit keres itt ez a féreg? Odamentem Mattia-hoz.

-Van itt egy nem kívánatos személy! –Közöltem kissé dühösen.

-Nem értelek!

-Az a részeg alak ott, fekete haja van! Látod? –Mutattam Adamre, aki a pultnál szédelgett, természetesen Harry is vele volt, aki szintén leitta magát. Nagyon haragudtam rá.

-Kidobjam?

-Jó lenne! Nagyon kellemetlen személy számomra, de egy barátom barátja, pedig szóltam neki, hogy ne hívja el.

-Jó, rendben van! Jössz velem? –Kérdezte, én rábólintottam, ezért odamentünk. Mikor odaértünk, Mattia Adam elé lépett.

-Légy szíves távozz! –Adta ki a parancsot Adamnek, aki csak nézett, annyira nem volt magánál.

-Miért? Ez egy jó buli!                                       

-Jó, csak én nem ismerlek téged és mivel Louis a barátom, inkább adok az ő szavára, mint a tiédre, bocs! –Mattia határozott volt, bár én is ilyen lennék. Harry közbelépett.

-Én is Louis barátja vagyok, és én azt akarom, hogy maradjon Adam!

-Tiszta részegek vagytok, húzzatok innen! –Mattia meglökte Harryt, aki a földre esett, majd utána Adam hirtelen megfogta a hajam, magához húzott és lesmárolt. Nem számítottam rá, hogy ezt megteszi mindenki előtt.