24. rész

Ismét itt vagyok, meghoztam a következő részt. Írtátok, hogy jó lenne, ha Harry és Niall több szerepet kapnak, próbálok eleget tenni a kérésre, remélem már elégedettek vagytok, szerintem most eleget szerepelnek, de ha valami nem oké, akkor közöljétek, és próbálom teljesíteni. Kérem, aki olvasta, az hagyjon maga után nyomot, sokat jelentene. Mostantól kezdve gyakrabban hozom a részeket, nem hanyagollak el titeket.

Louis szemszöge

Megkértem Mattia-t, hogy dobja ki Adamet a bulijáról, ami miatt egy kisebb vita alakult ki. Harry a földre került, annyira részeg volt már, Adam meg lesmárolt engem mindenki előtt és közben hallottam és láttam a vakukat, miközben fényképeznek minket. Nagyon szégyeltem magam, holnapra ezzel lesz tele az újság. Nekem annyi, nem fog nekem hinni senki, mert ez már nem az első eset. Gyorsan ellöktem magamtól, egyből összeesett a részegségtől, majd elrohantam. Lehet, hogy egy gyáva nyuszi vagyok, de nem volt más választásom, nem tudtam szembe nézni az utálkozókkal, illetve azokkal akik kigúnyolnak majd. Hazamentem és sírva dőltem be az ágyamba úgy ahogy vagyok, vagyis át sem öltöztem, de nem is nagyon érdekelt. El is aludtam, mivel csak reggel ébredtem fel, leballagtam a konyhába, Niall és anya már ott voltak.

-11 óra van, jó sokáig aludtál! –Közölte Niall, én ekkor felnéztem a fali órára, és valóban annyit mutatott. Nem is merek arra gondolni, hogy mit tartalmaznak az újságok, illetve az internet a tegnapi után.

-Olvastátok ma az újságot? –Kérdeztem félve.

-Erre gondolsz? –Dobta elém anya, a címlapon szerencsére nem voltam rajta, de szerintem még cikk sem volt benne, mivel nem értették minek kérdezem. Mégis remegve lapozgattam.

-Ideges vagy? –Kérdezte Niall.

-Nem, persze, hogy nem. –Hazudtam, csak az a baj, hogy, ha van valami, azonnal meglátszik rajtam, és akik jól ismernek, azok előtt nem tudom tagadni. Ők még nem tudják, ami tegnap este történt. Fölösleges titkolóznom, egyszer úgy is kiderül minden, csak nem rögtön.

-Valami történt tegnap. Elmondanád, hogy mi? Különben nem mentél volna el idő előtt. –Faggatózott.

-Nem történt semmi. Kicsit fájt a fejem, azért jöttem haza. –Hazudtam.

A szőke barátom csak rázta a fejét, miközben anyára nézett, aki szintén úgy nézett, mint aki biztos benne, hogy eltitkolom. Ez sajnos igaz is volt. Nem szokásom csak úgy szó nélkül eljönnöm valahonnan, előtte mindig szólok. Jut eszembe, Harry megint nem aludt otthon, ezen nem is lepődöm meg, hiszen Adammel együtt halál részegek voltak.

-Van egy jó ajánlatom a számodra! –Váltottam hirtelen témát, miközben Niall felé fordultam, mivel neki szántam.

-Látom a terelés megy. Na, mindegy! Mi lenne az! –Fonta keresztbe a karjait.

-Van munkafelvétel a csapatnál, labdaszedőket keresnek kettőt is, lehetnél te az egyik, Harry a másik! Mit szólsz hozzá? De gyorsan, mielőtt betöltik, mert elég sok a jelentkező!

-Na végre, már ideje lenne nekem is egy munkához, csak henyélek egésznap és már nem igazán tudok magammal mit kezdeni.

-Akkor beszélek a főnökséggel, hogy téged vegyen fel, majd edzésen.

Már csak Harry-t kéne elérnem, hogy megkérdezzem őt is. Tárcsáztam is, kicsengett, de nem vette fel, tehát ezért dobtam neki egy sms-t: „Van munkafelvétel a csapatnál, labdaszedőket keresnek, kettőt is. Niallt érdekli, ha téged is, akkor sürgősen hívj fel, mielőtt betelik”

Ha érdekli, felhív, ha meg nem, akkor így járt. Délután edzésre mentem, de Harry az óta se jelentkezett és mikor odaértem, elkezdtek suttogni egymásnak, miközben időnként rám néztek. Tudom, a tegnapi eset miatt, nem is tudom, hogy fogom kimagyarázni magam, és még ha csak az első eset lenne, de sajnos ez már nem. Nem tudom, mit csináljak. Legjobb lesz hallgatni, és ha eljön az ideje, akkor kimagyarázom valahogy magam, remélem hinni fognak nekem. Edzés után észrevettem, hogy Harry írt sms-t, miszerint érdekli őt a munka, ezért azt kérte, intézzem el neki. Jó tudni, mert ebben a pillanatban indulok a főnökséghez. Az edzésről még annyit, hogy ma senki sem szólt hozzám, olyan, mintha levegő lettem volna, ami talán jobb is, mint veszekedni.

Bekopogtam az irodába, Galliani volt csak bent, mivel ő veszi fel az embereket a munkára, tehát vele kell erről beszélni. Mondta, hogy jöjjek be, így lenyomtam a kilincset és már bent is voltam.

-Milyen jó, hogy itt vagy! Úgy is beszédem lenne veled! –Mondta kissé szigorúan, miközben rám mutatott a papírral, amit épp a kezében tartott, ezután ledobta az asztalra.

-Ülj le! –Mutatott a székre, én helyet foglaltam, majd ő velem szemben ült le.

-Megmagyaráznád ezt? Tudtommal neked ez már nem az első ilyen húzásod! –Dobta elém az újságot, ahol az a kép volt benne, miközben Adam lesmárolt. Ezek szerint mégis benne voltam, csak épp nem abban, amit Niall és anya szokott olvasni reggelente. Szólásra nyitottam a szám, de ő megelőzött.

-Ha homoszexuális vagy, vállald fel a francba és januárban átadó listára kerülsz! Bár kétlem, hogy bármelyik csapat is leigazolna egy meleg játékost! A botrányra nincs szükség!

-Nem, én nem vagyok meleg, csak az, aki lekapott, az egy ismerősöm és baromi részeg volt. Sajnos rám vetette ki a hálóját, én viszont hallani sem akarok róla, egyszerűen nem érti meg, hogy én a nőket szeretem. –Próbáltam kimagyarázni magam, hátha ez megint csak segíteni fog. Hisz a múltkor is Adam miatt kerültem bajba, de remélem, nem jönnek rá, hogy a múltkor is ő volt a képen, ha meg tudják, akkor csak azt, hogy nem emlékszik rá senki.

-Érdekes, a múltkor is ilyenbe keveredtél, akkor az a meleg báros ügy volt.

-Megmondtam, hogy az nem én voltam.

-Jó, rendben van! Remélem, igazat beszélsz!

Bólogattam, bár nem értem miért ilyen homofób. Kicsit rosszul esett, de nem lényeg. De aztán döbbentem rá, amit nem is értettem, hogy ez miért bánt engem. Én a nőket szeretem, akkor meg mit érdekel engem, hogy ki az, aki elítéli a melegeket, illetve, hogy mit gondolnak róluk. Nem, ez nem lehet igaz, hisz magam is tudom, hogy a férfiakat sem vetem meg, akkor meg mit terelek még magamnak is. Jó lenne nem erre gondolni, hanem a lényegre térni, ami miatt itt vagyok most, ugyanis önszántamból jöttem. Végül is ezek után annyira nem volt bátorságom megkérni, de azért meg lehet próbálni, csak össze kéne magam szedni.

-Igazából azért jöttem. –Kezdtem bele a mondandómba, de annyira zavarban voltam, hogy az asztalon lévő toll kupakjával játszadoztam, illetve piszkálgattam azt.

-Azért, mert hallottam, hogy labdaszedő fiúkat keresnek, és hát nekem van két ismerősöm, akik alkalmasak lennének rá. Ugye bemutathatom őket? –A lehető legrosszabb reakcióra számítottam tőle, de kellemes meglepetés ért, az a mérges tekintete hirtelen eltűnt és próbált mosolyogni, de nem igazán ment neki, nem egy barátságos ember amúgy.

-Hozd ide őket, elbeszélgetek velük és, ha megfelelnek, akkor kezdhetnek is. Mikor tudnának jönni? –Kérdezte, hangnemében örömöt véltem felfedezni, akkor ezek szerint nem sok normális jelentkező akadt.

-Fel is hívom telefonon őket, egy perc!

Félrevonultam és először Niallt tárcsáztam, utána Harryt. Mikor ez megvolt, visszamentem.

-Holnap tudnának jönni bármikor.

-Akkor holnap edzés után kísérd el őket.

-Rendben!

Másnap megtörtént az állásinterjú, mindkét barátomat felvették, ezen túl mindig elkísérnek majd az edzésre és a meccsekre is, aminek különösen örültem. Mikor hazaértünk, ismét érkezett nekem egy virágcsokor a titkos feladótól. Azonnal kivágtam, szokás szerint.

-Miért dobod ki folyton? –Kérdezte Harry.

-Téged nem idegesítene, egyáltalán kinek jut eszébe egy fiúnak ilyet küldeni, akár férfi, akár nő az illető?

-Biztos valami szurkoló!

Ezt ő sem gondolhatja komolyan, ugyanis a kártyába mindig azt írja, mennyire jól nézek ki, meg, hogy imád engem és reméli, hogy egyszer viszonozni fogom.

-Hülyeség, de hagyjuk már ezt, úgy idegesít! –Próbáltam lezárni a témát.

Október 24-én BL meccset játszottunk Malaga-ban, ezért megint utazás várt a csapatra és annyira boldog voltam, hogy Niall és Harry is elkísérnek. Anya még előző nap hazament Doncasterbe. Elég sok időt töltött velem és tényleg jól esett a jelenléte, de nem maradhat örökre.

Megint a kezdőbe jelöltek, ennek annyira örültem, odamentem Lucához, ő már a barátom volt. Ma valamiért furcsán viselkedett, vagyis nem az, hogy viselkedett, de a szemeiben volt valami, mintha irigy lenne, vagy nem tudom. Bár nem hiszem, ez biztos csak az én hülyeségem, mert teljesen támogatott engem, ahogy Mattia-t is, mivel ő fog a baloldalt játszani, én a jobbon. Eredetileg eddig Luca volt a balhátvéd, de úgy tűnik, a Milan tényleg a fiatalokra épít, így Mattia szép lassan átveheti Luca helyét, bár ez is furcsa, mert ő eredetileg jobbhátvéd és mostanában szinte mindig a baloldalra jelöli Allegri. Boateng belekötött Niallbe minden ok nélkül. Nem tudom min kaptak össze, de már elég idegesítő volt, hogy keresztbe akar nekem tenni.

-Hagyd békén Niallt! –Álltam közéjük, tiszta lenézően nézett rám, ezt már megszoktam tőle. A pályán meg csak linkeskedik, de elhatároztam, hogy már nem fogom szó nélkül hagyni. Még ő van felháborodva, ha leszólják a szurkolók, mert ő a nagy tízes. Szerencsére békén hagyta utána, de oda szólt valami „még nem végeztünk” dumát. Nem érdekelt különösebben.

-Ez ki? –Kérdezte Niall kissé feldühödve.

-Ő az, aki állandóan belém köt és magason hordja az orrát, amiért ő a csapat tízese, holott semmit sem ér. Jó, elismerem, tavaly lehet jól ment neki, na de idén ez nem mondható el róla. Mit mondott neked? –Kérdeztem.

-Odajött és tök fölényesen elkezdi, hogy sikerült Tomlinsonnak benyalnia, hogy az ő barátait vegyék fel labdaszedőnek. Nagyon felidegesített, mert tudom, hogy te nem nyalnál be senkinek semmiért.

-Hát nem is, csak megkérdeztem és azonnal igent mondott, hogy szóljak nektek, szóval érted, de ezt mondtam is.

Boateng nem lépett pályára, kikaptunk 1-0-ra, hát mostanában nem megy nekünk, de annak különösen örültem, hogy meccs végén Allegri megdicsért, így lehetséges, hogy stabil kezdővé válhatok.

A szállodában Harryvel igénybe vettük a liftet, Niall nem tudom hová keveredett, de majd előkerül. A szobánk a negyedik emeleten volt és hát nem volt kedvünk lépcsőzni. Nem volt könnyű feljutni, mert vagy ötvenszer megállt, annyiszor állították meg, minket valahogy nem akart felvinni a negyedikre. Amikor ismét kettesben maradtunk, Harry közeledett felém, nem tudtam mit akar.

-Mi az, Harry? –Kérdeztem, miközben a fejét egyre közelebb tolta az enyémhez, így hét kénytelen voltam elfordulni.

-Mit akarsz, Harry? Menj már távolabb, nagyon közel vagy! –Mondtam, közben a mellkasára tettem a kezem és elkezdtem hátrafele tolni, de ő nem nagyon engedett.

-Mi a baj, húsi? Ilyenkor úgy bírlak!

Egyenesen rám vetette magát, már nem bírtam leszedni, alig kaptam levegőt. Nem tudom miért a lift belsejében jött rá, hogy megcsókoljon, nem normális. Rossz hatással van rá az a féreg. Kinyílt a lift ajtaja és nagyon féltem, mert Harry továbbra sem szállt le rólam, lovagló ülésben ült rajtam, én meg feküdtem. Odapillantottam az ajtóhoz, ahol Boateng, Constant és El Shaarawy állt. Na, most égtem be, ezt már nem fogom tudni kimagyarázni.

-Takarodjál, Harry! –Jól meglöktem, odagurult a csapattársaim elé, majd felkelt.

-Mégis mi a fene volt ez, Tomlinson? –Kérdezte nevetve Boateng, én még mindig a földön feküdtem, Harry odanyújtotta nekem a kezét, hogy segítsen, de ellöktem onnan. Megint kellemetlen helyzetbe hozott, nagyon elegem volt már ebből. Előtte Adam, most meg ő, mintha összebeszéltek volna, ha meg annyira együtt járnak, miért akarják egymást megcsalni velem? Fel tudtam kelni magamtól is, nem volt szükségem senki segítségére.

-A barátom kissé meghülyült! –Mondtam, de szerintem nem nagyon hittek nekem. Gyorsan elhúztam a csíkot.

Harry szemszöge

Tisztában vagyok vele, hogy Adammel járok, és egyáltalán nem tetszik, amit a barátommal művel. Mikor össze voltunk zárva a liftben, valami arra késztetett, hogy kapjam le és ahogy folyamatosan bámultam őt, tudatosult bennem, hogy milyen kis cuki pofi, és ebben különbözik Adamtől. Én csak akkor keresem őt, amikor igazán vad éjszakára vágyom, de Louis hozzá képest nagyon gyengéd, így szerethetőbb is. Tudom, megint kellemetlen helyzetbe hoztam, tényleg nem így akartam, de valahogy annyira beleéltem magam, hogy észre sem vettem, hogy megálltunk, majd az ajtó is kinyílt. Szegény Louis, és pont abba a társába ütközött, akivel a legjobban utálják egymást. Hogyan is tehetném jóvá?

Benyitottam a szobánkba, csak Niallt láttam.

-Mi történt már megint? –Kérdezte meglepetten, mintha sejtene valamit, de lehetséges, hogy így is volt.

-Miért kérdezed?

-Mert Louishoz megint nem lehet hozzászólni, feljött és bezárta magát a fürdőszobába és nem hajlandó kinyitni és válaszolni se!

-Az gáz. Csak a liftben késztetést éreztem, hogy rámásszak, istenem, hogy lehetek ilyen ostoba? Kérlek, keverj le egy hatalmasat! –Álltam elé és vártam, hogy megtegye, csak ez térítene észhez.

-Ezzel semmire sem megyünk! Hagyjuk most magára szerintem, nézzünk le a bárba, biztos vannak jó csajok és lehet ott vannak Louis csapattársai is, mondjuk azt a Boatenget nem csípem.

-Azt én sem, de a többiek jó fejnek tűnnek.

Összeszedtük magunkat, sajnos nem teljesen, mert a fürdőszobát nem tudtuk igénybe venni Louisnak köszönhetően és csak Isten tudja mi a fenét művel odament. Bizonyára duzzog magában, de azt nagyon remélem, hogy magában nem tesz kárt, ahogy a múltkor. Valószínűleg nem fog, mert megígérte nekünk és az anyukájának is és igazságtalan lenne ez velünk szemben.

Amint leértünk a bárba, ismét gúnyolódásokkal találtuk magunkat szembe.

-Megjöttek a kis homoszexuálisok! –Ki más lett volna, ha nem Boateng. Nem figyeltünk rá. Ami engem illet, engem marhára nem érdekelt, hogy ezt mondják rólam, különben sem homoszexuális vagyok, hanem biszexuális. Ha meg fiúkkal vagyok, akkor sem zavartatom magam. Niall gondolom a lányokat szereti, őt se nagyon zavarta és ha Louis is így lenne vele, ő sem húzná fel magát, de mi, a legjobb barátai tudunk róla szinte mindent. Az volt csak a baj vele, ha a fejéhez vágta valaki ezt, addig tagadta, ameddig a másik azt nem mondta, hogy rendben, mintha az élete múlna rajta.

Ahogy telt az idő, egyre többet ittunk, hagytuk, hogy a csajok ránk másszanak, illetve Louis pár csapattársa is ezt tette. Boateng egy ismerős nővel volt, de a részegségtől képtelen voltam felismerni, pedig biztos voltam benne, hogy volt vele dolgom még nem is olyan rég. Valahogy nem volt hangulatom a nőkhöz, bár hagytam, hogy tapizzanak, de lefeküdni már nem feküdtem le velük. Inkább most férfiakra vágytam, de az most lehetetlen volt, így beletörődtem. Mondjuk már nem volt mindegy, kivel, mert én csak egy valakit szerettem volna, de ő most nem volt rá alkalmas sajnos.

Louis szemszöge

Bezárkóztam a fürdőszobába és elhatároztam, hogy nem fogok válaszolni senkinek sem, el tudtam volna süllyedni szégyenemben. Visszafojtottam a sírást, amíg ezek itt beszélgettek, nem akartam hangot kiadni magamból, és mikor hallottam, hogy csukódik az ajtó, kiadtam magamból mindent. Körülnéztem, szükségem volt egy éles tárgyra, de sehol semmi, a tükröt meg nem törhetem szét. Kimentem, kerestem a konyhafiúkban egy kést, élesnek nézett ki. Megfogtam, majd visszazárkóztam a fürdőbe és visszaültem oda, ahol az előbb is, a WC mellett egy sarokban, velem szembe meg a zuhanyfülke helyezkedett el. Kezemben tartottam a kést a jobb kezemben a bal csuklóm felé és késztetést éreztem, hogy az élével végig húzzam rajta. A múltkorinak a nyoma még ott volt, már be volt gyógyulva, de most újra meg akartam vágni. Körülbelül tíz percig lehettem ebben a pózban, képtelen voltam megtenni, pedig nagyon akartam. Valahogy csak rá fogom magam venni, el akartam távozni élők sorában véglegesen. Senki sem menthet meg!