Itt is vagyok, remélem türelmesek voltatok. Örülök neki, hogy meg lettem sürgetve, mert ez azt jelenti, hogy tetszik, amit írok. Sajnos volt egy kis kellemetlenség is, mivel egy névtelen valaki elkezdett pofázni folyamatosan, már chatről is lebannoltam. Emiatt nem lehetett kommentelni egy darabig, mivel mikor beállítottam, hogy csak regisztráltak írhatnak, persze, hogy csinált egy kamu profilt. De már nem érdekel, lehet kommentelni és üzenem neki, hogy pofázzon csak, úgy is kitörlöm, amit ír. Nem fogom bezárni a blogom, hiába akarod azt, nem fog sikerülni. Ez is azért van, mert október végén és november elején társszerkesztő voltam egy kritikás blogon. Megírtam a kritikát, ráadásul egy lopott blogról, többen is megerősítették, bizonyíték is volt rá. Ha ezt rendesen megírta volna, még egy fokkal jobb lett volna, de képtelen volt erre is. Értelmetlen mondatokat írt, tele volt hibával. Persze ezt megírtam neki normálisan, amennyire csak lehetett és még neki állt feljebb, visszajött pofázni. Aztán nála megírtam neki a magamét, és valahogy rátalált erre a blogra, itt is széttrollkodott mindent, már betelt a pohár, így ne csodálkozzon ha lehordom a blogját, és ott is csak az igazat írtam meg, sőt még többen is egyetértettek ott velem. Egyszer csak bezárta a blogot, persze rám fogta, hogy miattam tette, a chatről csinált egy képet, amit ott írtam neki. Aztán később másvalaki rátalált arra a blogra, ezért idejött hozzám pofázni, állítása szerint nem ismerte azt a lányt, aki miattam zárta be a blogját, mégis úgy védte, mintha az élete múlna rajta, mintha a testvére lenne, vagy tudjam is én. Röhejes, igaz? Ja és nem is bánom, hogy bezárta, hisz csak egy lopott valami volt, az ilyen ne is vezessen blogot. Ezért ne írjatok senkinek kritikát, én már nem fogok többé. Na abbahagytam. Remélem írtok komit és pipáltok, ha már így sürgettetek, csak miattatok egész délután gépeltem, hogy kész legyen mára.
Már 37 feliratkozó van, aminek nagyon örülök és túl vagyunk a 18000 oldalmegjelenítésen. A következő rész december 24 -én érkezik és az már a karácsonyi rész lesz.
Már 37 feliratkozó van, aminek nagyon örülök és túl vagyunk a 18000 oldalmegjelenítésen. A következő rész december 24 -én érkezik és az már a karácsonyi rész lesz.
Harry
szemszöge
Kinyitottam
az ajtót, Eleanor szeretett volna valamit mondani Louisnak, amit úgy adott elő,
mintha az élete múlna rajta, olyan fontos. Végül beengedtem, engem is furdalt a
kíváncsiság. Az már más kérdés, hogy Louis fogadja-e őt.
-Gyere,
ha annyira szeretnél! –Mondtam neki, ő azonnal be is lépett a házba.
-Köszönöm!
–Mondta halkan, majd fel is ment a lépcsőn Louis szobája felé, ahová
bekopogott. Csak egy kutya ugatás hallatszott ki, ugye ez Pöcsi, Louis kutyája.
Ajtót senki sem nyitott, így mutattam Eleanornak, hogy nyisson be, azonnal meg
is tette. Pöcsi kirohant az ajtón, Louis meg nem tartózkodott a szobában. Vajon
hol lehet? Nagyon remélem, hogy nem tesz saját magában kárt. Azonban Pöcsi
nagyon nyugtalan volt, egyesen a fürdőszoba elé ment, és kaparni kezdte az
ajtót. Tehát Louis ott van és próbál megint valami hülyeséget csinálni.
-Louis
nyisd ki! Eleanor beszélni szeretne veled. –Reméltem, hogy válaszol, mert ha
nem, akkor csak aggodalomra ad okot, hogy csinált valami marhaságot, amit aztán
később megbán. Nem jött válasz.
-Louis,
legalább szólj ki, hogy jól vagy-e!
-Jól
vagyok, de akkor menjetek el az ajtó elől és Pöcsit meg engedd be!
-De
hogyan, ha magadra zártad az ajtót?
Reménykedtem,
hátha kinyitja, amit meg is tett, de csak annyi időre, hogy beengedje magához
Pöcsit, még a fejét se engedte, hogy lássuk, egyedül a kezét, ami a kilincsen
volt.
-Reménytelen.
–Mondtam, miközben Eleanorra néztem.
-Akkor
elmondom neked, és majd add át neki.
-Rendben,
menjünk a nappaliba. –Majd elindultunk a nappali felé, leültünk a kanapéra.
-Mi
az a nagyon fontos dolog? –Kérdeztem.
-Terhes
vagyok és Louis a gyerek apja. –Közölte teljesen természetesen, nekem azonban
nem volt az, tátva maradt a szám a meglepettségtől. Vajon igazat mond, vagy
csak vissza akar jönni Louishoz? Kétlem, hogy visszafogadná.
-Nem
mondod?
-De,
ez az igazság, ha nem hiszitek, akkor eljöhettek velem a nőgyógyászhoz és ő
megmondja.
-Persze,
elhiszem, de azt nem, hogy az övé a gyerek, persze nincs kizárva, de neked
olyan sok partnered volt, nem tudhatod biztosra.
-Mikor
veled voltam, akkor szinte mindig védekeztünk, tehát a tied nem lehet, John-nal
is, így csak Louis-é lehet a gyerek.
-Remélem,
hogy igazat mondasz és a felsoroltakon kívül nem voltál többel.
-Persze,
hogy nem, csak kizárólag veletek, meg John-nal. Akkor megmondod neki, ha jobban
lesz?
-Persze.
-Akkor
én most megyek, de még visszajövök, mert kíváncsi vagyok a válaszára. –Közbe
meg felállt a kanapéról és az ajtóhoz sétált. Lenyomta a kilincset és már itt
sem volt.
-Mit
akart? –Jelent meg Niall a semmiből, eddig nem tudom, hogy hol volt.
-Kapaszkodj
meg, mert meg fogsz nagyon lepődni. –Felkészítettem, hogy ne érje annyira
meglepetésként.
-Kíváncsivá
tettél.
-Eleanor
terhes és azt állítja, hogy Louis az apa.
Niall
a szája elé tette a kezét meglepettségében.
-Nem
mondod!
-Ki
tudja mi igaz belőle, de azt mondta, elmehetünk vele a nőgyógyászhoz, de ez
majd idővel derül majd ki, ha elkezd növekedni a hasa. Ha meg nem, akkor úgy is
lebukik, párnákkal meg nem fogja sokáig húzni, mert egyszer meg kell születnie.
Louis
szemszöge
Nem
voltam most senkire kíváncsi, egyedül csak Pöcsi lehetett itt velem, ő valóban
megvigasztalt és nem beszélt mellé, mint Harry, Niall és a többiek. Ott már
betelt a pohár, amikor Eleanor betolta a képet, hogy valami fontosat akar velem
közölni, nekem ő ne mondjon semmit, soha az életben nem fogom neki
megbocsátani, amit velem tett. Megalázott és becsapott. Mondjuk Harry is
elárult, de őt képtelen voltam megutálni, mert szerettem. Fájt, hogy Adammel
jár, persze ezen nem csodálkozom, hiszen én egy idióta vagyok, aki nem képes
magát felvállalni, így Harry is korlátozva lenne mellettem. Okkal teszem én is,
hiszen most is mit kaptam? Csak kizárólag utálatot, gyűlöletet. Mi lenne, ha
bevallanám? Ki is rúgnának? Lehet, hogy ez lenne a legjobb, abbahagyni az egészet,
mert ez csak egy szenvedés nekem. Utálok a Milanban játszani, itt mindenki
olyan más, mint otthon. Kiszedtem a fürdőszoba szekrényből egy körömvágó ollót
és a szokásos pózt vettem fel, de most elhatároztam, hogy megteszem.
Odafordultam Pöcsi felé és patakokban folyt a könnyem.
-Sajnálom,
Pöcsi! Engem mindenki utál, de csak ez nyugtat meg. Meg kell tennem, hiába
ígértem meg. Nem becsapni akarom őket, de ők nem értik, hogy én mit érzek, nem
tudják milyen nehéz ez nekem. Egyedül csak te értesz meg, és nem megölni akarom
magam, csak lehetséges, hogy ez megkönnyebbülést fog nekem hozni.
Ugatni
kezdett, eléggé idegesített.
-Fogd
be, Pöcsi! Még meghallják! –Rászóltam, de nem hallgatott rám. Csak akkor maradt
csöndben, amikor az ollót eldobtam messzire magamtól. Láttam rajta, hogy
megnyugodott, ő sem akarta, hogy kárt tegyek magamban. Nem tehetem meg, de a
sírást nem bírtam abbahagyni. Magamhoz öleltem a kutyámat. Lassan már egy
órája, hogy bezárkóztam, ideje lenne már előjönnöm. Az ollót visszatettem a
helyére, majd kimentem a nappaliba.
-Jól
vagy? –Kérdezte Harry, Niall is vele volt. Épp készítették a vacsorát.
-Igen.
–Bár nem voltam valami jól és talán meg is látszott. Ők is mindig észreveszik,
ha valami bajom van. Sajnos ez esetben is így volt.
-Ahhoz
képest egésznap be voltál zárkózva a fürdőbe. –Mondta Harry.
-Meg
azok után, ami az edzésen történt, nem is csodálkozom. –Tette hozzá Niall.
-Igen,
de most hagyjatok békén ezzel!
-Eleanor
üzent neked, elmondjam?
-Majd
inkább holnap, nincs türelmem most a hülyeségeimhez. –Tiszteletben tartották a
kérésem, ha ők nem lennének mellettem, már nem is tudom, mi lenne velem, de
erre nem is merek gondolni.
Most
korábban feküdtem le a szokásosnál, hamar el is aludtam, majd reggelinél
megengedtem Harrynek és elmondja, mit üzent Eleanor nekem.
-Azt
állítja, hogy gyereket vár és te vagy az apja.
Leesett
az állam a hírtől, szóhoz sem jutottam.
-Na,
ehhez mit szólsz, Louis?
-Mi
van, ha hazudik? Nem tudom, mit akar elérni, de nem fogom visszafogadni.
-Meg
kell bizonyosodnunk róla.
-Meg
honnan tudja, hogy az enyém, mikor annyi mindenkivel összefeküdt, amíg velem
járt?
-Azt
állította, hogy csak velem és John-nal feküdt le persze rajtad kívül. Azt meg
tudom erősíteni, hogy mindig védekeztünk, de a többit nem.
-Nem
tudom, de őszintén szólva én már nem hiszem el egy szavát sem.
December
13-án az Olasz Kupában játszottunk a Reggina ellen. Engem Allegri nem jelölt a
kezdőbe, de Luca barátom úgy örült, mint egy kisgyerek, mert végre játszhat
hosszú idő után.
-Hallod,
el sem hiszem, hogy végre játszhatok! Annyira régen volt már. –Mondta.
-Örülök,
de őszintén szólva itt már nem fogsz sokat pályára lépni. –Aztán gyorsan a szám
elé tettem a kezem, ezt nem szabadott volna. Főleg, mert annyit segített a
tanácsaival, még akkor is, ha az elején szemét volt. Látszólag nem bántottam
meg, lehet, hogy ő tisztában van ezzel.
-Annyira
nem is bánom, mivel a fiatalok jönnek, nekem a csapat a legfontosabb.
Nem
gondoltam volna, hogy Luca ilyen jó ember és igazán sajnáltam, hogy a felesége
megcsalja őt az egyik csapattársunkkal. Nem tudom, mi lenne, ha megtudná, de
ahogy észrevettem, Boateng őt se igazán kedveli, ahogy engem sem, sőt
kifejezetten utál. Bár őt szerintem nem, de néha vele is bunkó. A meccset 3-0-ra
megnyertük, nem volt valami nagy szám. Luca el volt keseredve egy kicsit, mert
a szurkolók kifütyülték, közben meg ő is érezte, hogy nem ment neki valami jól.
Láttam rajta, hogy rosszul esik neki, de próbálta pozitívan felfogni a dolgot,
miszerint ennek is megvan a jó oldala, amiért a fiataloknak megadják a
lehetőséget.
Mikor
távoztam a stadionból, Eleanor ott várt valahol a kijáratnál.
-Szia,
ráérsz? –Kérdezte.
-Harry
már elmondta, úgyhogy nincs miről beszélnünk. –Válaszoltam neki kissé flegmán,
majd mentem is volna tovább, de ő lefogott.
-Hallgass
meg! Tudom, hogy haragszol rám, de ezt meg kell beszélnünk. –Erősködött, végül
belementem ebbe a beszélgetésbe, de szóltam neki, hogy szálljon be hozzám, mert
hazaviszem közben. Már ha elmondja, éppen hol lakik, na, majd ott teszem ki,
ahol ő mondja.
-Biztos,
hogy a tied a gyerek! –Kezdett bele, de az ő szavára nem lehet adni, így nem
várhatja tőlem, hogy elhiggyem.
-Van
rá bizonyítékod?
-DNS
vizsgálat. Majd, ha nagyobb lesz a magzat, akkor majd el lehet végeztetni.
-Mit
akarsz most elérni ezzel? Hogy visszafogadjalak?
-Eszem
ágában sincs, tudom, hogy hülye voltam és azért veszítettelek el téged, de ha
úgy adódik, majd felnevelem egyedül.
Mondjuk
most nem is lenne rossz ötlet visszafogadni. Holnap karácsonyi party, bizonyára
a csapattársaim a feleségükkel/barátnőikkel jelennek meg. Én meg egyedül és
akkor még jobban lebuziznak majd. Ha Eleanorral megyek, akkor elterelhetem a
gyanút és újra hinni fognak nekem.
-Vissza
szeretnél jönni hozzám? –Faggattam tovább.
-Nem
zárom ki a lehetőségét. Persze, ez csak rajtad múlik, visszafogadsz-e.
Tudtam,
hogy ezt akarja, azt is el tudom képzelni, hogy a terhessége is csak egy kamu,
de ha mégsem, akkor meg nem biztos benne, hogy enyém-e a gyerek. Hogy is
lehetne benne biztos, mikor annyi mindenkivel összefekszik? Ha ő kihasznált
engem, akkor én miért ne tehetném vele. Visszafogadom, és holnap eljön velem a
karácsonyi partyra.
-Kapsz
egy utolsó esélyt, de ha eljátszod, többet nem kapsz!
-Köszönöm,
tudod, amikor kitettél, nagyon üres lett az életem és rájöttem, hogy azért,
mert hiányoztál, mert mindig is téged szerettelek.
-Oké,
de én nem felejtek, majd ha bebizonyítod, hogy szeretsz, akkor hiszek neked, de
addig nem!
-Akkor
ma este nálad alszom már, csak el szeretnék menni a cuccaimért. Elviszel? –Kérdezte
félénken, biztosan félt a reakciómtól, mert eléggé keményen bántam vele, végül
is megérdemelte. Rábólintottam a kérésére és vártam, hogy mondja el, hol tegyem
ki, ahol a cuccai vannak. Lassan odaérkeztünk, én megvártam őt, tíz percnél
tovább nem is tartózkodott bent. Egy nagy bőröndje volt csak, ami meglepett,
mivel neki ennél sokkal több ruhája van.
-Csak
ennyi? –Kérdeztem.
-Igen,
a többit elajándékoztam a szegényeknek, mert nem fértem el.
Remélem
igazat mondott és tényleg a rászorulóknak adta. Megérkeztünk, és amikor Eleanor
belépett, Niall és Harry meglepetten bámulták, várták tőlem a magyarázatot,
hogy mi történt. Igazából a bőröndről tudták, hogy visszaköltözik.
-Visszafogadtad?
–Súgta a fülembe Niall.
-Igen,
mindenkinek jár egy esély.
-De
vigyázz vele!
Majd
Harry is odajött hozzám.
-Ezt
most nem gondolod komolyan, hogy ezt a nőt visszafogadod! –Fel volt háborodva,
mintha féltékeny lenne egy kicsit. Bár nem hiszem, mivel Adammel jár, és
különben sem szeret engem. Ha szeretne, eszembe sem jutott volna visszafogadni,
akkor nem érdekelne, mit mondanak az emberek. Mindegy, ez van, Harry nem lehet
az enyém.
Harry szemszöge
Miért
fáj ennyire, hogy Louis visszafogadta Eleanort? Nem az az érzés tört rám,
miszerint félteném a barátomat tőle, inkább olyasmi, mint a féltékenység. Nem
értem, eddig Adambe voltam szerelmes, de úgy érzem, kezdek kiábrándulni belőle,
mert egyre agresszívebb, és még drogozik is. Ez okozhatja a durvaságát. Az
élete csak a bulikról és a szexről szól, rengetegszer leissza magát, vagy
beszív. Nekem ilyen ember nem kell, ilyenekkel nem akarok együtt lenni. Talán
beleszerettem Louisba, de ez nem történhet meg, mivel csak bajba hoznám őt,
mindenki megutálná, a szurkolók és a média kicsinálná, és ezt nem bírná
elviselni, összeroppanna. Nem lehetek önző, így ő nem lehet az enyém, el kell
viselnem, hogy Eleanor megint mellette van. Inkább lenne egyedül, de nem
követelhetem, neki is joga van a boldogsághoz. Bár kétlem, hogy ezzel a
kígyóval az lenne, ezek szerint sikerült visszaerőszakolnia magát a gyerek
végett. Nagyon remélem, hogy ez igaz, én magam fogom elvinni a nőgyógyászhoz és
be is megyek a vizsgálatra, Louist is beviszem.
Holnap
lesz a karácsonyi party a csapatnak, ahol nekem nincs ott a helyem. Azt is el
tudom képzelni, hogy Louis ezért adott neki újabb esélyt, mivel oda tényleg
partnerrel szoktak lenni a játékosok, és nem akar kivétel lenni.
Louis szemszöge
Ma
este már mellettem aludt Eleanor, mondtam neki a karácsonyi partyt,
természetesen nagyon örült neki és megkért, hogy holnap vigyem el vásárolni,
mert estére be kell szereznie egy szép ruhát. Meg tettem a kedvéért, ha már
annyira imádja ezt csinálni, ha ezt teszi boldoggá. Felőlem, bár én már nagyon
unatkoztam, mert minden boltot végig kellett néznie, mielőtt eldönti, melyiket
veszi meg. Két óra múlva végre kiszabadultunk a bevásárló központból, és maga
lenne a csoda, ha csak egy ruhát szerzett volna be, na, de vagy tíz szatyorral
jöttünk ki és ez mind az övé volt. Így kell őt elfogadni, ha van pénzem, miért
ne adhatnám meg ezt neki.
-Mondhatom
gyönyörűen bevásároltál. –Megjegyeztem kissé durcásan, ő ekkor odakapta a
fejét.
-Régen
nem csináltad ezt! –Jegyezte meg. Igen, mert akkor még szerettem őt, most meg
már az idegeimre megy. Hogy fogom én ezt kibírni?
Este már készülődni
kellett, hamarosan indulunk. Eleanor szinte jobban várta, mint én. Őszintén
szólva nekem nem volt nagy kedvem hozzá. Igazából csak jó pofizni kell a
kamerába, mosolyogni, majd utána egy vacsora és egy unalmas beszéd vár ránk.
Ezt se nagyon fogom kibírni, marhaság az egész, de muszáj ott lenni. Lassan
odaértünk, de nem mi voltunk az elsők, mert amikor kiszálltunk, épp Luca-ék
vonultak be és mosolyogtak a kamerába, miközben fényképezők ezrei kattogtak.
Látszott rajtuk, hogy élvezik, Luca szereti a felhajtást és mutogatni magát,
imádott a középpontban lenni. Mi is lassan odamentünk, mikor észrevettek
minket, integetni kezdtek. Ugyanúgy minket is fényképeztek, ahogy őket is.
Szörnyű volt, de muszáj volt az arcomra varázsolni egy műmosolyt. Eleanoron látszott,
hogy élvezi, elvárták tőlünk, hogy integessünk is. Sokan furcsán néztek rám,
mivel úgy tudnák, hogy egyedülálló vagyok.
tök jó lett*-*
VálaszTörlésbár ezen nem csodálkozok, ennek a blognak én személy szerint mindegyik részét imádom:)
már várom a folytatást:D - Magyar-Hazza Styles:')
Szia,
VálaszTörlésÖrülök neki, hogy megemlítettél, mint röhejes személyt, pedig bennem csak nagy szeretet van az ismeretlen áldozatok iránt. Téged sem támadtalak, szimplán leírtam az álláspontomat, túlreagáltad
Tudom, hogy törölni fogod, miért is ne tennéd? Be ne szennyezzem a blogod az ostoba mondanivalómmal.. pff, hogy is mertem eddig megtenni?
Szögezzük le: kamu profil? Sajnálom eddig nem tudtam, hogy nem vagyok élő személy, én kérek elnézést emiatt.
Másrészt: pofázni a rossz kurvák szoktak ha nem fizetik meg őket eléggé. Én nem hinném, hogy prostituáltként tevékenykednék - javíts ki ha esetleg tévedek.
Mint mondtam, lássuk már a fától az erdőt.. Egy kicsit nézzen mindenki magába, itt senki sem rossz ember, egyszerűen a helyzet az idióta. Az oktalan szidalmazást mindenki kerülje, hisz sosem tudhatjátok, hogy épp mennyire sérülékeny az illető.:)
Elnézést kérek amiért ide'pofátlankodtam', már sokszor megjegyeztem, mindezt empátia gyanánt 'szítottam' (vagy nem, kitudja) nem akartam rosszat.
De egy olyan helyzetben ahol a kisebbet bántják a nethuszárok, úgy érzem lépnem kell. Ha épp előtted löknének fel egy öreg nénit, mit csinálnál? Elsétálnál mellette, vagy segítenél?..:)
örülök, hogy feliratkoztál a blogra, nem tudom melyik vagy te, hiszen nem vállalod magad. Miért is tennéd? Azonnal értesültél, hogy új rész van, így megragadtad az alkalmat. Köszönöm, hogy feliratkoztál és további jó olvasást kívánok neked a bloghoz
TörlésTévedésben élsz, nem iratkoztam fel.:) Egyszerűen mellém szegült a szerencse, ha mondhatjuk így.
Törlésakkor egésznap a blogomat lesed mikor jön új rész, annál jobb, így sokkal növeled az oldal megjelenítések számát :)
TörlésNem szoktam nézni, te kis naiv.:) Nem kerülhetsz fel az Elitek közé a blogoddal. Az utolsó véleményem tálcán kínáltam neked, te mégis csak a kenyér héját kaptad be. Nos, erre nincs mit felelnem. Egyszerűen kíváncsi jellem vagyok, mert megtehetem. Nyugodj meg, nem fogom félpercenként frissíteni az oldalad, csak azért, hogy hízzon a májad.:D
TörlésBocsánat, nem kaptál tőlem VIP-kártyát, ergo nem vagy számomra különleges, így a blogodat is inkább kihagyom.;)
akkor minek vagy még mindig itt?
TörlésHmm, jó kérdés-jó kérdés, ideje lenne értelmesebb dolgokkal is eltölteni a hátralevő időmet.:D
TörlésApropó írókám, mondatod csakis nagybetűvel kezdünk!;)
majd én azt eldöntöm, hogy a neked szánt mondanivalómat hogyan írom. De ahogy megfigyeltem, amikor új rész kerül fel, két percre rá te írsz, ha válaszolok te azonnal írsz megint, ha nem rögtön mert nem vagyok épp gépnél, de amikor megnézem és válaszolok neked, te akkor is rögtön írsz, és akkor is ha én fél órára vagy több órára rá válaszolok neked. Tehát te egésznap a gép előtt ülsz és a blogomat bámulod. Nekem mindegy
TörlésHihetetlen, leméred az időt, mert ennyire érdekel? Gyors a reakcióképességem btch pls. Nos, de megyek és foglalkozok inkább a minőségi blogokkal, nem az ostoba ficekkel.:)
Törlésjaj ezt add be másnak, aztán hiába mondod, hogy lépsz, úgy is mindig fel fogsz bukkanni, de ha ez neked jó, akkor rajta. Egy troll miatt meg nem fogom bezárni a blogom, mert tudom, hogy azt akarod elérni, de már mondtam, hogy nem fog sikerülni, mert engem a hülyék nem tudnak akadályozni
TörlésSzerintem meg nagyon jó a blogod nekem nagyon tetszik!Én szeretem a blogodat és alig várom hogy jöjjön a kövi rész!!!! Mikor jön a kövi???? :D
VálaszTörlésKöszi és odairtam, hogy december 24.én
TörlésJó lett! :D
VálaszTörlésAlig várom már a dec. 20-at!! Dupla aji :)) a karácsonyi és a blogod új része :)) viiiii csak telenor már el ez a pár nap!!!! *-* Imádlak az írásoddal együtt!! Pussz egy rajongód ;) <3
VálaszTörlés*Teljen ahh fránya teló... *-*
VálaszTörlésKöszi a szép szavakat és a bíztatást. Nem tudja vki mi lett a feliratkozókkal? senkinek sem mutat semmit
VálaszTörlésSzerintem iszonyatosan jó ez a blog meg az írásod! *-*
VálaszTörlésJa és nem kell törödni a Névtelennel - HA ANNYI nincs benne hogy válalná hogy kritizál téged név szerint!!....
Szerintem / mint már mondtam / iszonyatosan jó a blog és további sok sikert!! *-*
Köszi szépen, örülök hogy tetszik :D
Törlés