29. rész

Komolyan ne haragudjatok, hogy ennyi ideig nem voltam, nagyon nem jött az ihlet, de most itt vagyok és nagy nehezen meg tudtam írni ezt a részt. Remélem jól sikerült és tetszeni fog. Kedveztem egy kicsit a Larry shippereknek, ám én magam nem vagyok már shipper, de ezt a történetet befejezem.

Amint látjátok a blog visszakapta a régi kinézetét, mivel karácsony már elmúlt. Oldalt továbbra is tudtok szavazni.

Ja, és Zayn ma lett 21 éves, 1993. január 12-én született. Isten éltesse sokáig!!!

Louis szemszöge

Kinyomtam a gépem, megint engem említenek meg egy átkozott cikkben. Nem bírom már ezt idegekkel, sírásban törtem ki, most lehet, mert senki sem lát, nyugodtan kiereszthetem a gőzt. A párnába dugtam a fejem és csak folytak a könnyeim. Éreztem, hogy valami ránehezedik a fejemre, biztos csak Pöcsi lesz az, így hagytam, hogy csináljon, amit akar, felőlem mászkálhat is rajtam.

-Mi a baj? Megint miért sírsz? –Hallottam meg Harry hangját, a fenébe, ez nem Pöcsi és most mindenki meg fogja tudni, hogy már megint sírtam, egyre jobban szégyellem magam emiatt. Letöröltem a könnyeimet, utána ránéztem.

-Mi történt már megint? Te mindig sírsz mostanában!

-Az, hogy mindig csak lehordanak, és ezért utál mindenki.

-Ne is foglalkozz vele, látják, hogy ki tudnak vele borítani, ezért annál jobban fogják csinálni. De ezt már mondtam neked, nem baj, ha itt sírsz a szobádban, de az emberek előtt ne!

-Tudom. Lehet egy kérdésem? –Kérdeztem tőle sírva, ő csak bólogatott, így feltettem a neki szánt kérdésemet.

-Kaphatok egy ölelést tőled? –Féltem, hogy elutasít, de meg kellett tennem az első lépést, különben várhatok akár éveket is rá. Ő szó nélkül magához szorított, én viszonoztam. Nagyon régóta vártam erre a pillanatra, de ennél még többre vágyom. Nem tudom, hogy lehetséges-e, de reménykedem az utolsókig.

-Mindig itt leszek neked, barátom. –Suttogta a fülembe, nagyon jól esett és még csiklandozta is a lehelete az említett testrészemet. A kezeivel átkarolta a derekamat és magához szorított, én meg libabőrős lettem emiatt, annyira jól éreztem magam az ölelésében. Meg is nyugtatott teljesen, a sírást is sikerült abbahagynom. Egy darabig ebben a pózban maradtunk, legszívesebben soha sem vetettem volna ennek véget, a két tenyerét a derekamon pihentette, nem sokáig, mert becsúsztatta a pólóm alá, elkezdte simogatni meztelen hátam, szinte már csikizte. A kezével szép lassan haladt egyre feljebb, már szinte a pólóm is felgyűrődött.

-Szeretkezni szeretnék veled! –Suttogta, miközben le akart fektetni az ágyra. Először ellenkeztem, de aztán elengedtem magam, ő rám mászott és meg akart csókolni, de én elhúztam a fejem.

-Mi a baj? –Kérdezte.

-Te is nagyon jól tudod, ránk nyithatnak, megint bajba fogok kerülni.

-Megértem, de még korán van, nem fognak felébredni, de ha akarod, bezárom az ajtót.

Harry felkelt, hogy kulcsra zárja az ajtót, így már egy kicsit megnyugodtam, attól viszont tartottam, hogy látni fogja az undorító testem. Eddig csak este, sötétben csináltam, de már nappal van. Leült mellém, én még mindig feküdtem, egy darabig egymást bámultuk mozdulatlanul.

Harry szemszöge

Gyönyörködtem Louis csodálatos kék szemeiben, szinte elvesztem bennük, de nem hagyhattam ezt, mivel nem is ez a lényeg. Tehát a szememmel egyre lefelé haladtam a testén, és amikor a hasához értem, akkor láttam, hogy egy kicsit fel volt csúszva a pólója, körülbelül a köldökéig. Megjegyzem, hogy még én húztam fel neki és az óta úgy maradt, azonban nem sokáig, mert gyorsan visszahúzta. Közelebb ültem hozzá, aztán én is vízszintesbe helyeztem magam mellette és átkaroltam. Közelebb tettem az arcom az övéhez, kerestem a száját, hogy adjak rá egy csókot, de ő elhúzta a fejét.

-Mi a baj, kicsim? –Kérdeztem halkan.

-Ezt nem tehetjük. –Kezdődik megint, pedig bezártam az ajtót.

-Megbeszéltük, hogy bezárom az ajtót, nem fognak felébredni. Így biztonságban vagyunk. –Meg kellett, hogy nyugtassam, mert láttam rajta, hogy eléggé feszült, pedig még le sem került a ruha. Na, majd segítek neki feloldódni. Hozzábújtam, hogy érezze a közelségem, természetesen hagyta, de nem sokkal később a másik oldalára fordult, amit nem tudtam hová tenni. Tehát most már csak hátulról tudtam átölelni. Egy pillanatra elengedtem, hogy ledobjam magamról a pólót, ez után visszafeküdtem és hátulról megöleltem, úgy, ahogyan az előbb is. Ha én nem teszek semmit, akkor estig ugyanebben a pózban fekhetnénk, de én ezt nem hagyom. Gyorsan róla is kell venni a pólót első lépésként. Megfogtam a pólója alját és elkezdtem felfelé húzni, valameddig sikerült is, de aztán Louis felállt.

-Hagyjuk abba! –Mondta kétségbeesetten. Nem erőltetetem, ha nem akarja.

-Este?

-Talán! Nem tudom.

-Most miért nem? Félsz, hogy lebukunk?

-Nem akarok most meztelen lenni, mert fényes nappal van és látni fogod az undorító testemet.

Azonnal kitört belőlem a nevetés, nem bírtam magamban elfojtani, ennél viccesebbet még senki sem mondott nekem. Egyik partnerem sem jött azzal, hogy nem akarja, hogy meglássa az undorító testét, legyen az férfi vagy nő. Ilyet is csak Louis tud mondani, és ránézésre meg is bánthattam azzal, hogy kinevettem, mert elég csúnyán nézett rám.

-Most miért nézel így? –Kérdeztem még mindig nevetve.

-Mert kigúnyolsz. Tényleg undorító a testem?

-Dehogyis, te buta, csak azért nevettem, mert egyáltalán nem igaz és mégis be akarod magadnak beszélni. Ha undorító lennél, akkor hozzád akarnék érni? Nagyon nem. Pont, hogy imádom a tested. Ne merd megint ezt mondani.

-Biztos?

Bólogattam.

Louis szemszöge

Vártam is az estét, meg nem is. Nagyon izgultam már miatta. Mi lesz, ha Harrynek nem fogok tetszeni, vagy valamit rosszul fogok csinálni? Egész nap ezen idegeskedtem, biztos sokaknak feltűnt, de csak Harry tette szóvá, amikor kettesben maradtunk.

-Miért vagy egész nap ilyen ideges? Csak nem a reggel történtek miatt?

-Miért mondod, hogy ideges vagyok? Nem is igaz.

-Mert látszik. Nem muszáj este szeretkeznünk, ha nem akarod, mert úgy vettem észre, hogy nagy súly van miatta a válladon. Tehernek érzed, de nem mersz nekem nemet mondani.

-Nem, ez nem igaz, nagyon szeretnék veled lenni.

-Nem így látom. Mindegy, szólj, ha meggondoltad magad. Én nem akarok rád erőltetni semmit.

Nem ez volt a bajom, nem érti meg. Most hogy mondjam el neki? Nagyon is szerettem volna, mert imádom őt és szerelmes vagyok belé, amit el kell, hogy fojtsak magamba bizonyos okok miatt. Örültem neki, hogy felajánlotta, mert én az életben nem mertem volna kezdeményezni még úgysem, hogy ő már többször is megtette. Persze, a legrosszabb helyeken, ami nekem nem tetszett. Lehet, csak rágörcsölök az egészre, mert meg akarok neki felelni túlságosan, de ha ezt a tudtára adom, akkor meg kiröhög, pont, amikor reggel. Jobb, ha ne tudja.

-Én szeretném, nem akarom, hogy te meggondold magad. –Mondtam.

-Jó, nekem mindegy. Most elmegyek, de akkor este a szobámban. –Nyomott egy cuppanós puszit az arcomra, remélem nem pirultam el, mert eléggé zavarba hozott. Utána még engem nézett és csak mosolygott.

-Aranyos vagy! –Mondta. Nem kellett volna, kényelmetlenül éreztem magam addig, ameddig el nem ment és egyedül nem maradtam.

Nem sokkal később csöngetett valaki, nem hiszem, hogy Harry lenne, hiszen most ment el. Niall sem lehetett, mivel neki van kulcsa, meg ráadásul az ajtó is nyitva van. Felálltam és ajtót nyitottam. Egy idegen fickó állt előttem egy nagy rózsa csokorral. Meg sem lepődöm már, biztosan a titkos udvarlóm az.

-Jó napot! Bocsánat, de ezt a szart nem veszem át.

-Louis Tomlinsonnak küldték, állítólag van benne egy fontos üzenet, tehát mindenképp el kell juttatni hozzá.

Kíváncsivá tett ez a fontos üzenet, tehát inkább lehet át kéne vennem.

-Én vagyok, átveszem!

Bevittem a nappaliba, majd letettem az asztalra és elkezdtem keresgélni benne a levelet, amit aztán meg is találtam. Egy borítékban volt benne, így felnyitottam és olvasni kezdtem.

„2013. január 12-én este 8 órakor várlak a park hátsó bejáratánál az erdő előtt még. Remélem, ott leszel. Ha meg nem, akkor sem fogom feladni. Gyere el, kérlek, mert fontos dolgot kell neked mondanom!”

Mégis mit akar ez tőlem? Egyedül menjek el? Azt lesheti, mert félek amúgy is, hogy bántani fog. Lehet, beszarinak tűnök, de akkor is jobb megelőzni a bajt. Nem is érdekel, mit akar, de azért jó lenne megtudni, ki az és elküldeni a fenébe. Valakitől segítséget kell majd kérnem, már ha merek. Mert még ezzel is bajom van.

Elérkezett az este, ki sem tettem ma a lábam a házból, de nem is baj, mert úgysem terveztem mára semmit, meg örültem, hogy nincs edzés vagy meccs. Igaz, hogy egyedül voltam, de ha van nálam yorkshire tea, akkor nincs is semmi baj ezzel, mert most bőven felszerelkeztem vele. Kortyolgattam, miközben a tévét bámultam, ezzel el is repült az idő. Közben twitterre is kiírtam: „Yorkshire teát iszom” Sokan megkérdezték mi az. Komolyan nem tudják mi az a tea? Vagy csak azt, hogy az milyen. Valószínűleg az utóbbi, így megírtam nekik, hogy az egy tea márka, amit csak Angliában lehet kapni, de ha akarják, küldök mindenkinek. Örültem neki, hogy ennyi felőle az érdeklődés, de sajnos nem tartott sokáig, mert Boateng ezt az örömömet is elrontotta ezzel a kiírásával: „Mi a fene az a yorkshire tea? Most komolyan, egyesek unalmukban nem tudnak mit csinálni. Meg ezzel az angol szarjaival akarja megmérgezni az itteni embereket! Húzzon már haza a francba! Ki kíváncsi erre?”

Megint mit tettem ellene, hogy belém köt, nem hozzá szóltam, akkor meg mit böki ennyire a csőrét, hogy mit írok ki? Teljesen felhúzott, inkább kikapcsoltam az egészet.

Később hazajött Niall, nem sokkal utána meg Harry. Én meg már készültem az estére, egyre jobban izgultam miatta. Remélem nem fog meglátszani, nem akarom, hogy az történjen most is, ami délután.

-Szia, akkor készen állsz? –Kérdezte, én csak bólogatni tudtam.

Ő a konyhába vonult, hogy elkészítse a vacsoráját, majd asztalhoz ült. Mikor végeztünk, akkor felmentünk a szobájába, egyre jobban izgultam, pont úgy, mintha ez lenne az első alkalmam, pedig ez nem igaz. Pontosan tudtam, hogy azért, mert féltem, hogy talán nem leszek neki elég jó. A végén már megfogta a kezemet és bekísért a szobába, ami tele volt gyertyával. Harry nagyon felkészült erre az éjszakára, nem okozhatok neki csalódást. Kicsit elbizonytalanodtam, mi van, ha csak kihasznál? Aztán meg kiröhög, mert olyan undorító vagyok? Együtt van még Adammel, akkor miért akarja őt velem megcsalni.

-Mi a baj már megint? –Hihetetlen, hogy azonnal észreveszi a bizonytalanságom.

-Te még Adammel jársz. Akkor minek akarsz velem lenni?

-Mert valójában téged szeretlek, nem olyan rég jöttem rád, és szeretnék veled szeretkezni. –Közeledett felém, és már nem tehettem meg, hogy hátrébb húzódom, hagynom kell. Így is történt, bár nagyon nehezen ment, de amikor lenyomtam a villanykapcsolót, megkönnyebbülést éreztem. Valami mégis zavart, és az a gyertyafény volt.

-Elfújhatom a gyertyákat? –Kérdeztem félénken.

-Miért? Ez így sokkal romantikusabb. Ne fújd el!

-Kérlek értsd meg, én csak sötétben érzem jól magam.

-De én szeretném látni a cuki tested!

Harry szemszöge

Nem engedhetem meg neki, hogy elfújja a gyertyákat, akkor oda a romantikus estének, jó mondjuk ez túlzás, de ez feldobja a hangulatot. Odanyomtam a falhoz, hogy véletlenül se menjen el, átkaroltam a derekát, hogy aztán megszabadítsam a pólójától, ezután majd szép lassan mindentől. Én rajtam már eleve nem volt felsőrész, mert, ahogy felértünk, azonnal le is dobtam magamról. Megfogtam Louis pólóját, és le akartam róla rángatni, de valahogy elakadtam, lehet, hogy tényleg durva voltam.

-Miért vagy ilyen agresszív?

-Nem vagyok, csak vedd le, mert szeretném puszilgatni a tested!

-Jó, rendben! Várj.

Végre ledobta magáról a pólót és mielőtt rám vetette volna magát, megállt egy percre.

-Egy pillanat. Eszembe jutott valami. –Megőrülök, rengeteg türelem kell ehhez a gyerekhez, hogy végre történjen is valami.

-Mi van már megint?

-Tudod, van az a valaki, aki virágokat küld nekem és volt benne egy üzenet, hogy menjek ki hozzá. Nem tudom, mit csináljak.

-Mi van? –Kezd elfogyni a türelmem. Felkapcsoltam a villanyt, ő meg ekkor takargatni kezdte magát és a közben a pólóját kereste. Én csak a fejemet ráztam. Hogy lehet valaki ilyen gátlásos? Ilyennek ismertem volna? Ennyire azért nem. Mikor kezébe akadt a póló, azonnal felvette.

-Most minek veszed fel?

-Mert hozom a levelet, várj!

Kirohant a szobából, én ekkor elfeküdtem az ágyon és vártam. Jobbat már nem tudok tenni, nem jutunk egyről a kettőre, mindig kitalál valamit. Aztán jött is, én meg felültem. Kezembe nyomta a papírt, elolvastam.

-Különös. El fogsz menni? –Kérdeztem.

-Igazából érdekel, hogy ki az, de nagyon félek, egyedül nem merek. Nem tudom, mit csináljak.

-Fogadj fel testőröket. Na, milyen ötlet?

-Köszi, ez eszembe se jutott. –Kis butám, de sebaj, mert így imádom, így szerethető. Egyszer csak lekapcsolta a villanyt, kicsit váratlanul ért, és hozzám bújt. Én ezért magamhoz öleltem.

Louis szemszöge

Reggel, mikor felébredtem, éreztem magamon, hogy meztelen vagyok, tehát akkor megtörtént. Félálomban voltam még, de sikerült rájönnöm. Kicsit magamhoz tértem, és még mielőtt Harry felébredne, gyorsan le kell zuhanyoznom és felöltözni. Lényeg, hogy most ne lásson így meg. Összeszedtem a ruháimat, majd a fürdőbe mentem. Készülődnöm kellett az edzésre, remélem nem fognak belém kötni.

Nem sokára reggelihez ültünk, Harry egyből rám nézett.

-Na, hogy érezted magad tegnap este? –Súgta oda halkan, hogy Niall ne hallja, nem is gyanakodott, mert épp csinált valamit, és nem vett észre semmit.

-Ne most! –Szóltam rá, de láttam, hogy nagyon nem bírt magával és legszívesebben megismételné.

Indultam az edzésre, görcsben állt a gyomrom, azonban feleslegesnek tűnt, mert mikor beértem, senki sem szólt hozzám, sőt később Boateng odajött hozzám jó szándékkal. Amikor közeledett felém, remegni kezdtem, biztos észrevette rajtam, mert ez még akkor is tartott, amikor beszélgettem vele.

-Bocsi a tegnapi kiírásomért. Amúgy érdekelne engem is az a yorkshire tea. Ha még van, akkor tudsz belőle adni? –Különös ez a hirtelen változás, de szeretnék neki hinni, hisz senkinek sem jó ez az állandó feszültség, ami közöttünk van.

-Ha valóban komolyan gondolod, akkor szívesen adok, legalább te is megismered.

-Köszönöm, és tényleg ne haragudj, amiért olyan szemét voltam veled. Van most nálad ilyen tea?

-Nincs, de edzés után akkor eljöhetsz, és akkor adok.

Egész edzés alatt tök máshogy viselkedett velem, ahogy szokott, talán a barátom akart lenni és megbánt mindent. Azonban ez a hirtelen változás nagyon furcsa nála, mert egyik napról a másikra történt, de az is lehet, hogy elgondolkodott rajta, így megérdemel egy esélyt, de remélem nem csap be, nem szeretnék csalódni.